17. fejezet

Azok akik olvassák a blogomat azoknak szeretnék üzenni!
Nem tudom mennyire tetszett ez a történet de abba fogom hagyni mert most nincs ehhez ötletem.De lehetséges hogy kezdek egy másikat amellett ami most is van.
http://harold-vampire-styles.blogspot.hu/ : ez van most és lehet hogy kezdek újat ami szintén Harry-s. Meg van az ötlet csak azt nem tudom hogy meg mutassam e nektek. Ha valaki hozzászól ehhez a kiíráshoz ki teszem az újnak a kezdő részét.

16.fejezet

Patrícia szemszöge:
Most már végkép nem értettem semmit. Harry és George rokonok? És láthatólag nem bírják egymást.
 - Hogy érted hogy haza térni? És hogy unokatestvérek vagytok ...azért volt olyan különös érzésem mintha ismernélek. - annyi kérdésem volt és kevés idő de gondoltam hogyha más itt vagyunk legfeljebb nekem jár a magyarázat.
-Van amit nem mond el neked Harry? Oh hiszen ő abból nőtt fel hogy hazudott lopott csal nem csoda hogy a sötét angyalokhoz tartozol...... - mondta George megvető gúnnyal az arcán mire tekintetemet Harry-re vezettem kinek testéből  szinte érződött a düh hogy mindjárt robban így nem is gondolkozva a mellkasára tettem a kezem és mélyen a szemébe néztem.Abban a pillanatban szintem mindent ki tudtam olvasni a tekintetéből elvágyódást,szabadságot amit hirtelen át váltott fogsággá mit váltott a kétségbe esés a harag a düh és végül.....nyugalom.Mély zöld szemeiben rá leltem a nyugalomra mely szerintem az egész szobát behintette.És ő is ellazult és kedvesen egy mosollyal ajándékozott de mikor fel fogta hogy még mindig itt van a "betolakodó" így szinte maga mögé tolt de olyan gyöngéden hogy nem tudtam rá haragudni bár tudta hogy hogyha harca kerül a sor megtudom védeni magam.
 -Igen nincs késő haza térni ..csak kár hogy neked nem ez az otthonod - mondta Harry.
 -De bratyó hiszen majdnem minden angyalnak Los Angeles ad menedéket és ez te is ugyan olyan jól tudod mint én.  -olyan nyugodtsággal mondta el ezt a mondatot George hogy szinte vártam hogy Harry mikor fog neki rontani.A feszültséget  szinte tapintani lehetett.
-Csak te nem igazán vagy angyal ugye bár....öcsi...-kezdte el Harry mire egy kis hatás szünet következett és George megszólalt.
-Lefogadom kedves,..Patrícia hogy nem tudod milyen családból származik Harry és hogy milyen család sarja vagy te Paty,ha hívhatlak így..-nem kérdés volt hanem inkább költői mondat.
 -De..a szüleim be adtak egy árva házba...-modtam mire George fel nevetett.
-Azokra a szülő pótlókra gondolsz? mert valóban nagyszerű előadást nyújtottak de az igazságot mind e máig homály fedi számodra - nem hittem a fülemnek egyszerűen nem tudtam hogy mit reagáljak erre az egész szituációra.Egy olyan életben éltem eddig amit igazából nem is értettem de most itt van egy személy aki fel nyithatja a szemem de mielőtt folyathatta volna Harry semmivel sem törődve George felé indult.
 - Senki sem kérte hogy ide gyere és komolyan nem értem hogy miért avatkozol folyton bele az életembe hol ott semmi közöd hozzá - kiabálta Harry George arcába(szó szerint) és már meg ijedtem hogy meg üti.
De nem tudtam semmit sem csinálni mivel ezt nekik kell megbeszélni."Semmi baj csak néha ez a hólyag nagyon fel tud idegesíteni"hallottam a fejemben amit vagy annak tudhattam be hogy nagyon fáradt vagyok vagy csak simán kezdek meg hülyülni.Hát egyik sem talált mert megint hallottam egy hangot de most másét:"Én sem bírom őket ezért el szoktam taposni."Na jó ezek ketten tudat alatt beszélgetnek egymással?És én hallom őket?Hát ez kész.Ennél még az lenne tutibb ha tudnék szárnyakat növeszteni és ki repülni ebből a szobából a friss levegőre mert úgy érzem hogy meg fulladok.Várjunk csak...hiszen el tudok repülni....:).Hirtelen fogtam magam és mivel mind  ketten az ablakom előtt álltak csak simán félre löktem őket azzal az "úgysemkellekehhezabeszélgetéshez" arccal és kinyitottam az ablakomat.
- Paty - szólt Harry mire meg fordultam.
 -Tessék?
 - Ne menj el - mondta szinte fájt ahogy ki mondja ez a 3 szót.
 - Most nem kellek ehhez a beszélgetéshez inkább ki szellőztetem egy kicsit a fejem ti meg beszéljétek meg a dolgokat - mondtam neki és adtam az arcára egy cuppanós puszit mire rám mosolygott és azt hittem hogy ott halok meg. Annyira SZERETEM!Intettem egyet George-nak majd fogtam magam és kiugrottam a 8!-ik emeletről.Élveztem ahogy át járja a testem a hideg szél ami most nagyon kellemesen fel frissített.Szárnyaim villám gyorsan csapódtak ki és már az ég boltról figyeltem a végtelen ember áradatot az alattam lévő L.A.-ben.Remélem mire vissza megyek csillapodni fognak a kedélyek.Amiket George mondott nem hagynak nyugodni....hogy lehet az hogy akik azt mondák hogy a szüleim azok nem azok..meg hogy haza érni?Micsoda?Na nem baj ha vissza értem alaposan kikérdezem a jó madarakat.Mondjuk ez a telepatikus beszéd nem rossz,Csak azt nem értem hogy hogyan lehetséges...de ennyi legyen a bajunk egész hátra lévő életünkben.
Fél óra múlva:
Éppen szálltam volna be az ablakon...ha lett volna ablak.Ki törött ablak szilánkok minden hol és a holmijaim szanaszét.Mi a franc történt itt?Az az érzésem hogy nem nagyon jutottak dűlőre......ajjaj.

15. fejezet

Louis szemszöge:

Jól látta Harry tényleg Rose miatt vagyok már napok óta. Nagyon tetszik nekem, de nem tudom, hogy én tetszem e neki.

-         Jól látod, tényleg miatta vagyok elszontyolodva

-         De miért?

-         Mert tetszik nekem, de nem tudom, hogy én bejövök e neki és tiszta depiben vagyok – mondtam mikor Harry elkezdett röhögni.

-         Még ki is nevetsz?

-         Nem csak hallanod kellett volna magadat, mint egy tini lány, aki nem tudja, hogy mit vegyen fel az első randin.

-         Nem vagy vicces tudod nekem ez nagyon fontos éppen annyira, mint neked Paty

-         Ha így állunk, akkor viszont gyorsan lépned kell..

-         Tudom, tudom – mondtam majd ki mentem az ajtón.

Harry szemszöge:

Úgy gondoltam, hogy 7 óra van, és hogy én elindulok. Fel vettem egy fekete cső nacit és egy szintén fekete pólót.

Patrícia szemszöge:

Éppen készültem fel menni a telefonomért és felhívni Harry-t. Amikor benyitottam a szobámba Harry láttam éppen nézelődni.

-         Nem bírtad ki nélkülem?

-         Nem nagyon – mondta és átszelte a szobámat és már csókolt is. Nagyon jól esett, hogy itt van mellettem.

-         Én mindig itt leszek melletted – mintha a fejembe látna.

-         Nem látok a fejedbe – na ezzel most leleplezte magát.

-         Micsoda?- mosolyogtam rá.

-         Csak megérzés – annyira ismerős volt ez a „megérzés”dolog.

-         Holnap lesz az utolsó nap – mondta és körbe fonta kezeit derekamon.

-         Tudom és izgulok is hogy lehet, hogy nem jól tanítottam Matt-et és lehet, hogy nem fog át menni a vizsgán.

-         Még te izgulsz? Akkor én mit csináljak. Hisz Kelly még kicsi is lehet hogy én rontok el valamit.

-         Akkor már csak reménykedhetünk, hogy nem szúrtunk el semmit – mondtam és rá mosolyogtam mire Megint megcsókolt.

-         Figyelj Paty visszajött…..hopp bocsi – mondta Rose és már ment is volna ki.

-         Várj ki jött vissza? – mire meg kérdeztem már egy göndör hajzuhatagot láttam, aminek a tulajdonosa nem más volt, mint George.

-         Látom rosszkor jöttem….várjunk, csak Harry?

-         George?

-         Ti ismeritek egymást?Ige nagyon is jól mivel ő az unokaöcsém – mondta Harry. Undorral?

-         Akkor az volt az a szag, amit éreztem. Hogy kerülsz ide?

-         Csak erre jártam és gondoltam benézek, hiszen sosincs késő haza térni nem igaz Harry?

Megfigyelés ( 14.fejezet)

Nem fontos különösebben ez a bejegyzés csak szeretném felhívni a figyelmeteket az én kis kutatásomra:
Ismeritek a The Vamps-et? Ha igen akkor biztos ismeritek Brad Simpson-t az énekesüket:

És még ott van a One Direction göndör szívtiprója Harry Styles:

És végül ismeritek az Union J-t? Az egyik énekesét pontosabban George Shelley-t:

Láttok valami egységeset? Nem ?Akkor hadd világosítsalak fel:Mindhármuknak a vezeték nevéénél kell keresni valamit.Hogy mit? Az S betűket :) Nem véletlen hisz ezek a betűk a Super Sexy rövidítése és ami szintén fontos hogy mindhármuk Angliai és George és Harry története az X faktor alatt még talán hasonlít is.

14.fejezet

Éppen visszaért a CD-vel

-          Ez mi volt?

-          Fogalmam sincs. – Gyorsan felfutottunk és mikor kinyitottam az ajtóm nagyon csodálkoztam.

-          Te meg mit keresel itt? – kérdeztem az ablakkal szarakodó, fiúval, aki rögtön meg fordult mikor meghallott.

-          Én mondtam, hogy megfoglak, látogatni nem?

-          De de nem gondoltam, hogy már ma. Ettől függetlenül örülök neked, de miért az ablakon jöttél be és honnan tudtad, hogy ez az én szobám?

-          Az első kérdésre a válasz az, hogy mert ehhez volt kedvem a másodikra pedig szintén a megérzés a helyes válasz.

-          Ahha Akkor hadd mutassam be neked a legjobb barátnőmet, Emily Rose-t.

-          Emily nagyon szép neved van – mondta George és kézcsókod adott barátnőmnek mire elvörösödött arccal próbált más fele nézni.

-          Köszönöm – hogy hogy nem mondta neki hogy „Hívja Rose-nak”?

Harry szemszöge:

Egész nap csak Paty-n jár az eszem és már alig várom, hogy végre 8 óra legyen. Ettől a sok jótól függetlenül a napokban éreztem valami rosszat már Melindán kívül, amit még sosem éreztem és nem hadd nyugodni ez az egész.Ideje kikérdeznem Louis-t, mert mostanában nagyon csendes és ez nekem nem tetszik. Kérem vissza a sipítozó haveromat!

-          Louis feljönnél, kérlek – kiabáltam le neki.

-          Nem megyek bi bi bii-na ez már a régi Louis

-          - Légysziiiiiii

-          Na jó egy perc – mondta és már hallottam is hogy fut fel az emeleten majd be ront a szobámba és ráugrik az ágyamra.

-          Szétnyomsz tesó – mondtam neki mire leszállt rólam.

-          Mit szeretnél?

-          Meg tudni, hogy miért vagy ilyen durci napok óta csak nem Rose miatt?

-          Erről te meg honnan tudsz?

-          Még te mondtad, hogy jó csaj meg láttam, hogy beszéltetek az edzésen.

13.fejezet

Patrícia szemszöge:

Éppen hazafelé tartottam mikor valaki nekem jött. Szépen el is tanyáztunk mind ketten. Mindketten felálltunk majd el kezdett sajnálkozni.

-          - Jaj kérlek, bocsáss meg – mondta és a szemembe nézett.

-          Semmi baj én nem figyeltem oda – mondtam

-          Egyéb ként engem George-nak hívnak George Shelley – mutatkozott be majd kezet fogtunk.

-          Patrícia Sparks örülök, hogy beléd ütköztem – mosolyogtam rá. Valahonnan olyan ismerős volt az arca:

-          Ez most hülye, kérdés lesz, de nem találkoztunk mi már valahol? –kérdeztem meg tőle.

-          Én szerintem emlékeznék, ha találkoztam volna egy ilyen szépséggel – na, tessék nekem is egy bájgúnárba kellett bele futnom. De mégsem hadd nyugodni az a tény, hogy én őt valahonnan ismerem.

-          Most komolyan kérdezem. Valahonnan olyan ismerős vagy nekem

-          Most hogy így mondod te is nekem, de nem nagyon emlékszem találkozásra. Talán egy álom lehetett? – amikor ezt ki mondta rá néztem egy ilyen”már megint kezded?” arccal, de ő nem nagyin vágta le hogy mi van.

-          Nem most komolyan mondom. Végül is az angyalok tudnak tudat alatt kommunikálni, de csak nagyin ritkán – mi van? Honnan tudja, hogy én angyal vagyok?És, most akkor ő is az?

-          Ne nézz így rám hozod a frászt

-          Még hogy én hozom rád a frászt, amikor csak beléd botlok az utcán és azt mondod, hogy angyal vagy meg azt, hogy én is az vagyok?

-          Miért nem igaz?

-          De igaz, de te ezt honnan tudod?

-          Megérzés.

-          Hát akkor örülök, hogy meg ismerhetlek. De téged még nem is láttalak a központba.

-          Mibe?

-          Te nem is tudod, hogy mi az a központ? Hisz minden angyal ott szokott lenni.

-          Én egy szóval sem mondtam, hogy én angyal vagyok – na ez meg lepett.

-          Miért mi vagy?

-          Én egy hibrid vagyok. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ilyenek is léteznek.

-          És elmeséled, hogy végül is mi is vagy? – kérdeztem tőle majd mikor leesett, hogy az utca közepén vagyunk elindultunk az én házam felé és közben elmondta, hogy az édesanyja angyal volt, de mikor megismerkedett az apjával elkezdett rossz irányba terelődni, ami abból következett, hogy az apja vámpír volt. Amikor ezt meghallottam rögtön eszembe jutott az első kérdés.

-          És mi történt a szüleiddel?

-          Anyám meghalt mikor megszülettem apám pedig mindig mellettem volt és segített nekem. Nagyon sokat köszönhetek neki, mert ha ő nem segít, át bizonyos korszakaimon lehet, hogy már nem is élnék.

-          Hogyhogy? Bocsi nem akarlak ki faggatni hisz csak most ismertelek meg.

-          Semmi baj, ha már elkezdem, elmesélem. Szóval, amikor betöltöttem 18-at, mert most ugyebár 21 vagyok…

-          Ezt honnan tudod?

-          Azt hogy hány éves vagyok? Sehonnan csak tippelek. Nekem még nehezebb megmondani az életévemet, mint nektek, mert én félig vámpír is vagyok azok meg még lassabban öregednek testileg, mint az angyalok úgyhogy…

-          Értem.

-          Amikor betöltöttem a 18-at azon a napon kezdtek el kinőni a szárnyaim. Tudtam, hogy el fog jönni ez a nap, mert apám elmesélte, hogy bármikor kinőhetnek, de még így is megijedtem, mert nem készültem fel rá.

-          Erre nem lehet fel készülni.

-          Tudod, hogy mi volt a legfurcsább?

-          Micsoda?

-          Hogy annak ellenére, hogy anyám végül sötét angyal lett és mégis fehér szárnyakat kaptam.

-          Ez tényleg érdekes? – mondtam mikor már oda is értünk a házhoz.

-          Hát George nagyon örülök, hogy megismertelek.

-          Én is Patrícia, de majd máskor te mesélsz magadról oké?

-          Máskor? Honnan gondolod, hogy lesz máskor? Ha? – kérdeztem tőle játékosan

-          Én nem gondolom, én tudom

-          Ooo biztos ez is az egyik erőd mi?

-          Lehet, ezt nem tudom, de én már tudom, hogy te itt laksz, úgyhogy készülj fel rá, hogy rendszeresen látogatni foglak.

-          Már alig várom – mondtam jó hangosan.

-          Vicces vagy tudod? – kérdezte majd röhögött.

-          Igen tudom, na szia – mondta és kinyitottam az ajtót. Egy nagyon ideges szempárral találtam szembe magam.

-          Te meg hol a francba, voltál. Hívtalak vagy százszor de nem vetted fel.

-          Azért mert bezártak minket a központba és nem volt térerő – reflexszerűen rá néztem az órára, ami reggel 8-at mutatott.

-          Zártak?

-          Igen Harry és én ott ragadtunk estére – miközben ezeket kimondtam visszaemlékeztem az estére. Istenem, de jól csókol az a fiú….

-          Paty – szólt rám Rose álmélkodásomból.

-          Mi történt köztetek az este, Hmm? – kérdezte és húzogatta a szemöldökét, amin nevetnem kellett.

-          Nem történt semmi csak…

-          Csak?

-          Csók. Sok csók meg telefonszám cserélés….

-          ÁÁÁÁ ezt nem hiszem el végre összejöttetek.

-          Nem tudok semmit csak azt, hogy nagy szeretem őt. De most nem ezen, járt az agyam.

-          Min agyalsz?- kérdezte és leült mellém a konyha asztalra.

-          George-on.

-          Még egy fiú? Komoly?

-          Nem nem. Vele ma reggel találkoztam és ki derült, hogy ő is angyal, de ő egy hibrid angyal mert félig angyal és félig vámpír.

-          Hú az durva. És hogy találkoztatok. Egymásba ütköztünk mikor jöttem hazafelé. Nagyon ismerős volt nekem ezért meg kérdeztem, hogy találkoztunk e már de nem emlékezett ilyesmire viszont azt mondta hogy lehet hogy álmunkba már találkoztunk mert az angyalok tudnak tudat alatt kommunikálni. Te ezt tudtad?

-          Én nem, de ez nekem hirtelen túl sok infó. Gyere együnk egy kis fagyit nézzünk tv-t, ha van kedved hozzá.

-          Persze menjünk – mondtam és már bent is ültünk a nappaliban egy-egy vödör fagyival és valami romantikus filmet néztünk mikor jelzett a telefonom hogy üzenetem jött:

Szia, szerelmem csak annyit szeretnék kérdezni, hogy ma este, átugorhatok e hozzátok?

                                                                                                                Hxx

Rögtön visszaírtam neki.

Gyere nyugodta 8 felé várlak

                                                                                                   Px

-          Csak nem Harry?

-          De igen. Keresünk egy normális filmet?

-          Mindjárt jövök, hozok egy fantasztikus filmet.

12. fejezet

-          És szerinted én félek tőled?- kérdeztem mire rám szegezte tekintetét és nagyon gondolkodóba esett.

-          - Ezt mond meg te….

 Patrícia szemszöge:

-           - Szerintem…….nem vagy egy rémes alak – mondtam mosolyogva – jesszusom, miért mosolygok folyton, ha rá nézek?

-           -  Ezt örömmel hallom – mondta és elkezdett előre sétálni.

Elindultunk kifelé,  és mikor kiléptünk volna a kapun azzal kellett szembesülnünk, hogy zárva van a kapu.

-          Ezt nem hiszem el – mondtam

-          Mi a baj? – kérdezte majd rá mutattam a kapura.

-          Csak ne bezártak minket? – kérdezte perverz mosollyal az arcán. Csak erre vágytam, hogy Harry így nézzen rám.(Remélem, érződik a szarkazmus).

-          De nagyon úgy tűnik mondtam – éppen eszembe jutott valami.

-          Héé fedetlen téren vagyunk, nem repülhetünk ki? – kérdeztem

-          - Szerintem, nem mert az egész teret védőburok fedi, ami a hívatlan vendégektől óvja a7z egész központot. Úgyhogy itt ragadtunk estére.

-          - Ne néz, így mert most verlek meg, de annyira hogy soha többé nem fogod ezt a mosolyodat bevetni senkinél.

-          Most nagyon megijedtem, de komolyan tökre reszketek – mondta meg játszva magát aztán mosolygott.

-          - Igazából nem is baj hogy vagyunk zárva legalább meg tudjuk beszélni a dolgokat.

-          - Végül is.  –mondtam és leültem a földre, mert nem volt semmi pad a közelben vissza meg már nem akartam menni.

-          - Kezd te – mondtam neki mire leült mellém és bele kezdett mondókájába. 

-          Na hol kezdjem?

-          Talán ahol kezdődik a történet. Miért vagy még mindig itt?

-          Ezt hogy érted?

-          Úgyhogy miért küzdesz ennyire azért, hogy jóban legyél velem? – kérdeztem

-          Rossz kérdést teszel fel – mondta és szembe fordult velem

-           -          Miért milyen kérdést kéne fel tennem?

-          - Mondjuk azt, hogy szeretsz engem?  - mondta mire meg akadt a levegő a torkomon.

-          Szeretsz engem? – meg fogadtam a tanácsát és rá kérdeztem arra, amit már igazából is meg akartam kérdezni.

-          Csak így rá kérdezel? – kérdezte mire elröhögtem magam.

-          Most már komolyan döntsd el hogy mit akarsz hallani – mondtam még mindig röhögve.

-          Eldöntöttem hidd el – mondta és mélyen a szemembe nézett.

-          Szeretlek – erre az egy szóra nagyot dobbant a szívem és egyre közeledett felé. És megcsókolt. Olyan szenvedéllyel, hogyha állnék a lábam is bele remegne. Felemelt és megpörgetett a levegőben majd letett a földre és mosolygott, mint a vadalma.

-          Mióta megláttalak meg akartam ezt tenni. – mondta

-          És akkor sokat kellett várnod?

-          Nagyon – mondta mosolyogva és megint megcsókolt.Meg fogtuk egymás kezét és kezdtünk kőrbe, kőrbe sétálni. Nem beszélgettünk, mert az is elég volt amikor a másik szemébe nézünk.

Rá néztem a telefonomra és már hajnali 4 múlt, ami azt jelenti, hogy valaki már nem sokára jönni fog mert 6-kor szoktak kezdődni az edzések. Nem aludtam semmit csak néztem a mellettem szuszogó fiút.

-          -  Úgy senki nem tud aludni, ha közben, bámulják –mondta rekettes hangján és rám mosolygott.

-         -   Hm bár ha jól belegondolok nem is akarok aludni – mondta és már fel is ugrott és ajkait az enyémhez nyomta és kezeit a derekamra csúsztatta.

-         -   Mennünk kéne már biztos nyitva a kapu – mondta és elkezdtem a kijárat felé lépkedni mikor hátulról megfogta a kezem és vissza húzott magához.

-          - Én nem akarok menni – durcizott

-          Pedig menni kell mielőtt meg látnak minket itt, mert még a végén azt hiszik, hogy betörtünk. Gyere, menjünk – mondtam és elkezdtem húzni őt a kapuig.Ki mentünk a kapun és meg fogtuk egymás kezét.

-          - Én most haza megyek, mert szerintem Rose már halálra aggódja magát. 

-          - Rendben én is haza megyek, de előtte szeretném elkérni a számod – mondta. Számot cseréltünk és elindultunk haza.