2014. február 10., hétfő

15. fejezet



Louis szemszöge:
Jól látta Harry tényleg Rose miatt vagyok már napok óta. Nagyon tetszik nekem, de nem tudom, hogy én tetszem e neki.

-         Jól látod, tényleg miatta vagyok elszontyolodva

-         De miért?

-         Mert tetszik nekem, de nem tudom, hogy én bejövök e neki és tiszta depiben vagyok – mondtam mikor Harry elkezdett röhögni.

-         Még ki is nevetsz?

-         Nem csak hallanod kellett volna magadat, mint egy tini lány, aki nem tudja, hogy mit vegyen fel az első randin.


-         Nem vagy vicces tudod nekem ez nagyon fontos éppen annyira, mint neked Paty

-         Ha így állunk, akkor viszont gyorsan lépned kell..

-         Tudom, tudom – mondtam majd ki mentem az ajtón.

Harry szemszöge:

Úgy gondoltam, hogy 7 óra van, és hogy én elindulok. Fel vettem egy fekete cső nacit és egy szintén fekete pólót.

Patrícia szemszöge:

Éppen készültem fel menni a telefonomért és felhívni Harry-t. Amikor benyitottam a szobámba Harry láttam éppen nézelődni.

-         Nem bírtad ki nélkülem?

-         Nem nagyon – mondta és átszelte a szobámat és már csókolt is. Nagyon jól esett, hogy itt van mellettem.

-         Én mindig itt leszek melletted – mintha a fejembe látna.

-         Nem látok a fejedbe – na ezzel most leleplezte magát.

-         Micsoda?- mosolyogtam rá.

-         Csak megérzés – annyira ismerős volt ez a „megérzés”dolog.

-         Holnap lesz az utolsó nap – mondta és körbe fonta kezeit derekamon.

-         Tudom és izgulok is hogy lehet, hogy nem jól tanítottam Matt-et és lehet, hogy nem fog át menni a vizsgán.

-         Még te izgulsz? Akkor én mit csináljak. Hisz Kelly még kicsi is lehet hogy én rontok el valamit.

-         Akkor már csak reménykedhetünk, hogy nem szúrtunk el semmit – mondtam és rá mosolyogtam mire Megint megcsókolt.

-         Figyelj Paty visszajött…..hopp bocsi – mondta Rose és már ment is volna ki.

-         Várj ki jött vissza? – mire meg kérdeztem már egy göndör hajzuhatagot láttam, aminek a tulajdonosa nem más volt, mint George.

-         Látom rosszkor jöttem….várjunk, csak Harry?

-         George?

-         Ti ismeritek egymást?Ige nagyon is jól mivel ő az unokaöcsém – mondta Harry. Undorral?

-         Akkor az volt az a szag, amit éreztem. Hogy kerülsz ide?

-         Csak erre jártam és gondoltam benézek, hiszen sosincs késő haza térni nem igaz Harry?

2014. február 9., vasárnap

Megfigyelés ( 14.fejezet)

Nem fontos különösebben ez a bejegyzés csak szeretném felhívni a figyelmeteket az én kis kutatásomra:
Ismeritek a The Vamps-et? Ha igen akkor biztos ismeritek Brad Simpson-t az énekesüket:

És még ott van a One Direction göndör szívtiprója Harry Styles:

És végül ismeritek az Union J-t? Az egyik énekesét pontosabban George Shelley-t:

Láttok valami egységeset? Nem ?Akkor hadd világosítsalak fel:Mindhármuknak a vezeték nevéénél kell keresni valamit.Hogy mit? Az S betűket :) Nem véletlen hisz ezek a betűk a Super Sexy rövidítése és ami szintén fontos hogy mindhármuk Angliai és George és Harry története az X faktor alatt még talán hasonlít is.

2014. február 8., szombat

14.fejezet

Éppen visszaért a CD-vel
-          Ez mi volt?
-          Fogalmam sincs. – Gyorsan felfutottunk és mikor kinyitottam az ajtóm nagyon csodálkoztam.
-          Te meg mit keresel itt? – kérdeztem az ablakkal szarakodó, fiúval, aki rögtön meg fordult mikor meghallott.
-          Én mondtam, hogy megfoglak, látogatni nem?
-          De de nem gondoltam, hogy már ma. Ettől függetlenül örülök neked, de miért az ablakon jöttél be és honnan tudtad, hogy ez az én szobám?
-          Az első kérdésre a válasz az, hogy mert ehhez volt kedvem a másodikra pedig szintén a megérzés a helyes válasz.
-          Ahha Akkor hadd mutassam be neked a legjobb barátnőmet, Emily Rose-t.
-          Emily nagyon szép neved van – mondta George és kézcsókod adott barátnőmnek mire elvörösödött arccal próbált más fele nézni.

-          Köszönöm – hogy hogy nem mondta neki hogy „Hívja Rose-nak”?
Harry szemszöge:
Egész nap csak Paty-n jár az eszem és már alig várom, hogy végre 8 óra legyen. Ettől a sok jótól függetlenül a napokban éreztem valami rosszat már Melindán kívül, amit még sosem éreztem és nem hadd nyugodni ez az egész.Ideje kikérdeznem Louis-t, mert mostanában nagyon csendes és ez nekem nem tetszik. Kérem vissza a sipítozó haveromat!
-          Louis feljönnél, kérlek – kiabáltam le neki.
-          Nem megyek bi bi bii-na ez már a régi Louis
-          - Légysziiiiiii
-          Na jó egy perc – mondta és már hallottam is hogy fut fel az emeleten majd be ront a szobámba és ráugrik az ágyamra.
-          Szétnyomsz tesó – mondtam neki mire leszállt rólam.
-          Mit szeretnél?
-          Meg tudni, hogy miért vagy ilyen durci napok óta csak nem Rose miatt?
-          Erről te meg honnan tudsz?
-          Még te mondtad, hogy jó csaj meg láttam, hogy beszéltetek az edzésen.

13.fejezet

Patrícia szemszöge:
Éppen hazafelé tartottam mikor valaki nekem jött. Szépen el is tanyáztunk mind ketten. Mindketten felálltunk majd el kezdett sajnálkozni.
-          - Jaj kérlek, bocsáss meg – mondta és a szemembe nézett.
-          Semmi baj én nem figyeltem oda – mondtam
-          Egyéb ként engem George-nak hívnak George Shelley – mutatkozott be majd kezet fogtunk.

-          Patrícia Sparks örülök, hogy beléd ütköztem – mosolyogtam rá. Valahonnan olyan ismerős volt az arca:
-          Ez most hülye, kérdés lesz, de nem találkoztunk mi már valahol? –kérdeztem meg tőle.
-          Én szerintem emlékeznék, ha találkoztam volna egy ilyen szépséggel – na, tessék nekem is egy bájgúnárba kellett bele futnom. De mégsem hadd nyugodni az a tény, hogy én őt valahonnan ismerem.
-          Most komolyan kérdezem. Valahonnan olyan ismerős vagy nekem
-          Most hogy így mondod te is nekem, de nem nagyon emlékszem találkozásra. Talán egy álom lehetett? – amikor ezt ki mondta rá néztem egy ilyen”már megint kezded?” arccal, de ő nem nagyin vágta le hogy mi van.
-          Nem most komolyan mondom. Végül is az angyalok tudnak tudat alatt kommunikálni, de csak nagyin ritkán – mi van? Honnan tudja, hogy én angyal vagyok?És, most akkor ő is az?
-          Ne nézz így rám hozod a frászt
-          Még hogy én hozom rád a frászt, amikor csak beléd botlok az utcán és azt mondod, hogy angyal vagy meg azt, hogy én is az vagyok?
-          Miért nem igaz?
-          De igaz, de te ezt honnan tudod?
-          Megérzés.
-          Hát akkor örülök, hogy meg ismerhetlek. De téged még nem is láttalak a központba.
-          Mibe?
-          Te nem is tudod, hogy mi az a központ? Hisz minden angyal ott szokott lenni.
-          Én egy szóval sem mondtam, hogy én angyal vagyok – na ez meg lepett.
-          Miért mi vagy?
-          Én egy hibrid vagyok. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ilyenek is léteznek.
-          És elmeséled, hogy végül is mi is vagy? – kérdeztem tőle majd mikor leesett, hogy az utca közepén vagyunk elindultunk az én házam felé és közben elmondta, hogy az édesanyja angyal volt, de mikor megismerkedett az apjával elkezdett rossz irányba terelődni, ami abból következett, hogy az apja vámpír volt. Amikor ezt meghallottam rögtön eszembe jutott az első kérdés.
-          És mi történt a szüleiddel?
-          Anyám meghalt mikor megszülettem apám pedig mindig mellettem volt és segített nekem. Nagyon sokat köszönhetek neki, mert ha ő nem segít, át bizonyos korszakaimon lehet, hogy már nem is élnék.
-          Hogyhogy? Bocsi nem akarlak ki faggatni hisz csak most ismertelek meg.
-          Semmi baj, ha már elkezdem, elmesélem. Szóval, amikor betöltöttem 18-at, mert most ugyebár 21 vagyok…
-          Ezt honnan tudod?
-          Azt hogy hány éves vagyok? Sehonnan csak tippelek. Nekem még nehezebb megmondani az életévemet, mint nektek, mert én félig vámpír is vagyok azok meg még lassabban öregednek testileg, mint az angyalok úgyhogy…
-          Értem.
-          Amikor betöltöttem a 18-at azon a napon kezdtek el kinőni a szárnyaim. Tudtam, hogy el fog jönni ez a nap, mert apám elmesélte, hogy bármikor kinőhetnek, de még így is megijedtem, mert nem készültem fel rá.
-          Erre nem lehet fel készülni.
-          Tudod, hogy mi volt a legfurcsább?
-          Micsoda?
-          Hogy annak ellenére, hogy anyám végül sötét angyal lett és mégis fehér szárnyakat kaptam.
-          Ez tényleg érdekes? – mondtam mikor már oda is értünk a házhoz.
-          Hát George nagyon örülök, hogy megismertelek.
-          Én is Patrícia, de majd máskor te mesélsz magadról oké?
-          Máskor? Honnan gondolod, hogy lesz máskor? Ha? – kérdeztem tőle játékosan
-          Én nem gondolom, én tudom
-          Ooo biztos ez is az egyik erőd mi?
-          Lehet, ezt nem tudom, de én már tudom, hogy te itt laksz, úgyhogy készülj fel rá, hogy rendszeresen látogatni foglak.
-          Már alig várom – mondtam jó hangosan.
-          Vicces vagy tudod? – kérdezte majd röhögött.
-          Igen tudom, na szia – mondta és kinyitottam az ajtót. Egy nagyon ideges szempárral találtam szembe magam.
-          Te meg hol a francba, voltál. Hívtalak vagy százszor de nem vetted fel.
-          Azért mert bezártak minket a központba és nem volt térerő – reflexszerűen rá néztem az órára, ami reggel 8-at mutatott.
-          Zártak?
-          Igen Harry és én ott ragadtunk estére – miközben ezeket kimondtam visszaemlékeztem az estére. Istenem, de jól csókol az a fiú….
-          Paty – szólt rám Rose álmélkodásomból.
-          Mi történt köztetek az este, Hmm? – kérdezte és húzogatta a szemöldökét, amin nevetnem kellett.
-          Nem történt semmi csak…
-          Csak?
-          Csók. Sok csók meg telefonszám cserélés….
-          ÁÁÁÁ ezt nem hiszem el végre összejöttetek.
-          Nem tudok semmit csak azt, hogy nagy szeretem őt. De most nem ezen, járt az agyam.
-          Min agyalsz?- kérdezte és leült mellém a konyha asztalra.
-          George-on.
-          Még egy fiú? Komoly?
-          Nem nem. Vele ma reggel találkoztam és ki derült, hogy ő is angyal, de ő egy hibrid angyal mert félig angyal és félig vámpír.
-          Hú az durva. És hogy találkoztatok. Egymásba ütköztünk mikor jöttem hazafelé. Nagyon ismerős volt nekem ezért meg kérdeztem, hogy találkoztunk e már de nem emlékezett ilyesmire viszont azt mondta hogy lehet hogy álmunkba már találkoztunk mert az angyalok tudnak tudat alatt kommunikálni. Te ezt tudtad?
-          Én nem, de ez nekem hirtelen túl sok infó. Gyere együnk egy kis fagyit nézzünk tv-t, ha van kedved hozzá.
-          Persze menjünk – mondtam és már bent is ültünk a nappaliban egy-egy vödör fagyival és valami romantikus filmet néztünk mikor jelzett a telefonom hogy üzenetem jött:

Szia, szerelmem csak annyit szeretnék kérdezni, hogy ma este, átugorhatok e hozzátok?
                                                                                                                Hxx
Rögtön visszaírtam neki.
Gyere nyugodta 8 felé várlak
                                                                                                   Px
-          Csak nem Harry?
-          De igen. Keresünk egy normális filmet?
-          Mindjárt jövök, hozok egy fantasztikus filmet.