2014. január 30., csütörtök

12. fejezet

-          És szerinted én félek tőled?- kérdeztem mire rám szegezte tekintetét és nagyon gondolkodóba esett.
-          - Ezt mond meg te….
 Patrícia szemszöge:
-           - Szerintem…….nem vagy egy rémes alak – mondtam mosolyogva – jesszusom, miért mosolygok folyton, ha rá nézek?

-           -  Ezt örömmel hallom – mondta és elkezdett előre sétálni.
Elindultunk kifelé,  és mikor kiléptünk volna a kapun azzal kellett szembesülnünk, hogy zárva van a kapu.
-          Ezt nem hiszem el – mondtam
-          Mi a baj? – kérdezte majd rá mutattam a kapura.
-          Csak ne bezártak minket? – kérdezte perverz mosollyal az arcán. Csak erre vágytam, hogy Harry így nézzen rám.(Remélem, érződik a szarkazmus).
-          De nagyon úgy tűnik mondtam – éppen eszembe jutott valami.
-          Héé fedetlen téren vagyunk, nem repülhetünk ki? – kérdeztem
-          - Szerintem, nem mert az egész teret védőburok fedi, ami a hívatlan vendégektől óvja a7z egész központot. Úgyhogy itt ragadtunk estére.
-          - Ne néz, így mert most verlek meg, de annyira hogy soha többé nem fogod ezt a mosolyodat bevetni senkinél.
-          Most nagyon megijedtem, de komolyan tökre reszketek – mondta meg játszva magát aztán mosolygott.
-          - Igazából nem is baj hogy vagyunk zárva legalább meg tudjuk beszélni a dolgokat.
-          - Végül is.  –mondtam és leültem a földre, mert nem volt semmi pad a közelben vissza meg már nem akartam menni.
-          - Kezd te – mondtam neki mire leült mellém és bele kezdett mondókájába. 
-          Na hol kezdjem?
-          Talán ahol kezdődik a történet. Miért vagy még mindig itt?
-          Ezt hogy érted?
-          Úgyhogy miért küzdesz ennyire azért, hogy jóban legyél velem? – kérdeztem
-          Rossz kérdést teszel fel – mondta és szembe fordult velem
-           -          Miért milyen kérdést kéne fel tennem?
-          - Mondjuk azt, hogy szeretsz engem?  - mondta mire meg akadt a levegő a torkomon.
-          Szeretsz engem? – meg fogadtam a tanácsát és rá kérdeztem arra, amit már igazából is meg akartam kérdezni.
-          Csak így rá kérdezel? – kérdezte mire elröhögtem magam.
-          Most már komolyan döntsd el hogy mit akarsz hallani – mondtam még mindig röhögve.
-          Eldöntöttem hidd el – mondta és mélyen a szemembe nézett.
-          Szeretlek – erre az egy szóra nagyot dobbant a szívem és egyre közeledett felé. És megcsókolt. Olyan szenvedéllyel, hogyha állnék a lábam is bele remegne. Felemelt és megpörgetett a levegőben majd letett a földre és mosolygott, mint a vadalma.
-          Mióta megláttalak meg akartam ezt tenni. – mondta
-          És akkor sokat kellett várnod?
-          Nagyon – mondta mosolyogva és megint megcsókolt.Meg fogtuk egymás kezét és kezdtünk kőrbe, kőrbe sétálni. Nem beszélgettünk, mert az is elég volt amikor a másik szemébe nézünk.
Rá néztem a telefonomra és már hajnali 4 múlt, ami azt jelenti, hogy valaki már nem sokára jönni fog mert 6-kor szoktak kezdődni az edzések. Nem aludtam semmit csak néztem a mellettem szuszogó fiút.
-          -  Úgy senki nem tud aludni, ha közben, bámulják –mondta rekettes hangján és rám mosolygott.
-         -   Hm bár ha jól belegondolok nem is akarok aludni – mondta és már fel is ugrott és ajkait az enyémhez nyomta és kezeit a derekamra csúsztatta.
-         -   Mennünk kéne már biztos nyitva a kapu – mondta és elkezdtem a kijárat felé lépkedni mikor hátulról megfogta a kezem és vissza húzott magához.
-          - Én nem akarok menni – durcizott
-          Pedig menni kell mielőtt meg látnak minket itt, mert még a végén azt hiszik, hogy betörtünk. Gyere, menjünk – mondtam és elkezdtem húzni őt a kapuig.Ki mentünk a kapun és meg fogtuk egymás kezét.
-          - Én most haza megyek, mert szerintem Rose már halálra aggódja magát. 
-          - Rendben én is haza megyek, de előtte szeretném elkérni a számod – mondta. Számot cseréltünk és elindultunk haza.

2014. január 29., szerda

11. fejezet

Patrícia szemszöge:
(…….)

-          Öhm szia, beszélhetnénk – kérdezte Harry egy kicsit mintha megbántódott lenne.
-          Figyelj, azt el kell mondanom, hogy a tegnapi az nem én voltam…Rose mindig be kavar – igazából nem nagyon zavart, hogy ilyen letörtnek látom, mert engem is szét tőrt..vagyis Rose-t de ez majdnem ugyanaz.
-          Mi? Ez komoly? – kérdezte
Harry szemszöge:
-           Mi? Ez most komoly? – kérdeztem. Az hogy lehetett. Akkor annyira megijedtem, hogy elveszítem őt most meg kiderül, hogy ott sem volt.
-          - De ettől függetlenül láttam mindent tegnap és nem érdekel, hogy kire hajtasz rá csak hadd engem békén – ne ne csak ezt nem mondtad volna, mert én, szeretlek téged. Persze ezt nem mondtam neki, mert az a férfi egóm útjába állt volna.
-          - De….
-           - Nem nincs, de komolyan mondom, hogy nem érdekel, tőlem le is fekhetsz azzal a boszorkánnyal csak ne halljak felőletek
-          - Mi? Féltékeny vagy?- na, most bújik ki a szög a zsákból.
Nagyon nézett majd semmit mondó hanggal megszólalt.
-          Higgy, amit hinni szeretnél, de ne hidd, hogy engem érdekelni fogja, és egyébként eleve ki nem állhatom azt a ……-ot. És, ha most meg bocsájtasz, szeretnék tanítani – mondta semmilyen feldúltságra utaló nézéssel vagy hanggal.
-          Nem nem bocsájtok meg – mondtam neki a szemébe nézve és láthatólag nem erre a válaszra számított.
-          Harry mit akarsz még nem elég, hogy összetörtél? – mondta és már elcsuklott a hangja és végül elszaladt. Mégis csak jól sejtettem én.
Patrícia szemszöge:
Megtört. Az álca amit magamra vettem megtört. Mert ő azt is összetörte. Hallottam, ahogy utánam kiabál , és szinte fut utánam.
-          Paty kérlek, állj meg – mondta és könnyed mozdulattal maga felé fordított.
-           - Komolyan mit akarsz még – sírtam és a könnycseppek égették az arcomat, amiket Harry letörölt és mosolyogva a szemembe nézett.
-          - Azt akarom, hogy hallgass meg és ne fuss el – mondta a szemembe.
-           - Mit szólnál, ha este át mennék hozzátok? – ezt nem gondolta komolyan.
-          - Nem vagyok biztos benne hogy ez jó ötlet – mielőtt befejezhettem volna Harry közelebb hajolt és a fülembe szinte belebúgta.
-           - Szerintem jó ötlet – na, nekem itt volt végem. Még a legdepisebb pillanatomban, amit ő okozott ilyet tud csinálni. És az a legdurvább hogy belemegyek.Miután elköszöntem Matt-től elindultam hazafelé mikor Harry előttem termett.
-          BÚÚ – mondta, de nem hangosan, épp úgyhogy tényleg megijedjek.
-          Jesszusom, a szívbajt hozod rám – mondtam, de azért mosolyogtam
-          - Az nem volt a tervemben, de még az is megtörténhet – mondta sejtelmesen.
-          Te bolond vagy
-          De jó értelemben ugye? – kérdezte
-          - Még meglátjuk – mondtam mosolyogva
-          Na induljunk,mert bezárnak minket
-           -Hm az nem lenne ellenemre
-          Higgadj le tigris különben még valami meg gondolatlant merészelek mondani
-          Mint például?
-          Példáuul..nem jöhetsz velem – mondtam mire teljesen elfehéredett és teljesen komolyan vette. A szemei kb. a duplájára nőttek, amin jót nevettem.
-          Te tényleg bolond vagy…jó értelemben – mondtam mosolyogva mire teljesen elém állt és a szemembe nézett.
-          - Ne bízd, el magad tudod, én vagyok a gonosz rossz angyal, akitől mindenki retteg – mondta hevesen hadonászva mire hirtelen kinyíltak a szárnyai és elkezdett ugrálni.
-          És szerinted én félek tőled?- kérdeztem mire rám szegezte tekintetét és nagyon gondolkodóba esett.
-          - Ezt mond meg te….

10. fejezet

Melinda szemszöge:

Hm. Most mit mondjak, a szárny színe tényleg tükrözi azt a lényt, akin rajta van. Gonosz vagyok. És az a csók, amit váltottam Harry-vel az is csak azért volt hogy kétségek közt tartsam, mert tudom, hogy szerelmes Patriciába és hogy ez viszonzásra is lel, de addig is had szenvedjenek mind ketten.
Patrícia szemszöge:
Ülök, a szobámba nézem a falat és tömöm magamba a fagyit és gondolkodom. Igazából nem sírok nem érzek semmit. Most inkább egy semleges univerzumban lebegek. Nincs mit mondanom. Összetörtem. Nem lehet más szót helyettesíteni ebbe a pillanatba, de a következőbe sem. Hallottam mikor csapódik az ajtó és trappol fel valaki a lépcsőn és belépett a szobába Rose vagy mondjuk úgy hogy berontott.Gyorsan oda futott hozzám és szorosan megölelt. Aztán rám nézett.
-           Jól vagy? – kérdezte. De nem értettem, hogy ő szerinte miért lennék rosszul.
-          - Mi baj lenne?- kérdeztem
-          - Figyelj, tudom, hogy mi történt és lehet, hogy nem fogsz örülni annak, amit tettem, de meg kellett tennem miattad.
-           - Miről beszélsz Rose?
Mindent elmesélt és azt is hogy hogy Harry hogy reagált azokra amiket mondott neki Rose.
 Hogy mérges voltam e? Egyáltalán nem pontosabban már nem érdekelt az egész sztori és az sem hogyha végül össze jön Melindával Harry. Nem akarok egy olyan kapcsolatba keveredni, amiből nem vezet ki semmi jó.
Egyszóval: Lemondtam róla. Eléggé nehezen.Mikor már este 10-re járt az idő úgy gondoltam, hogy lefekszem, mert még holnap is be kell mennem a központba és nem szabad ki merültnek lennem, ha minden erőmmel ellent akarok állni Harry-nek pontosabban azokhoz az érzelmeknek, amik vele fűznek össze.
Korán reggel:
5 óra? Nem sokat aludtam mit ne mondjak. De nem is zavar leszeretném, tudni ezt a napot aztán egy ideig szabim, lesz hála az égnek.Ki keltem az ágyból és elindultam a fürdőbe, vagyis csak szerettem volna, de megláttam a szemem sarkából egy kis cetlit, ami az asztalomon hevert. Rose írásával.
Paty!
Elmentem futni nem sokára jövök, ha nem találkoznánk, akkor sok sikert kívánok a napodhoz. Légy erős.
Oké. Szerintem nem fogunk találkozni. Elindultam a fürdőbe és elintéztem magam, ami annyit takar, hogy megcsináltam a hajam és bele néztem a tükörbe, de sminket nem raktam fel.Mikor kész voltam vissza mentem felöltözni, ami egy egyszerű szett volt:
Központban:
A letargia lecsapott rám mikor beléptem a nagy terembe ahol Matt már várt rám. Egyébként ahhoz képest, hogy kis zöldfülűként, kezdett egész jól belerázódott a dolgokba.
Már javában edzettünk Matt-el, vagyis ő edzett én meg mondtam, hogy mit csináljon mikor valaki hátulról megérintette a vállamat….

2014. január 27., hétfő

9. fejezet

Harry szemszöge:
Nem értem az egész rendszert, ami szerint élünk. Túlságosan bonyolult vagy lehet, hogy csak nekem? Mindig is nehéz felfogású ember/lény voltam. És most itt van ez a lány. Melinda, aki a segítségemet kéri. Talán segítenem kéne neki. Várjunk, csak még azt sem tudom, hogy miben kéne segítenem.
-           És miben is kéne segítenem neked? – kérdeztem tőle.
-          Na, jó ez egy kicsit ciki – mondta és segélykérően nézett Paty-ra.

-          Te úgy tudsz segíteni ha…hogy, mondjam, szépen segíted őt abban, hogy biztonságban legyen, és hogy ne tegyen kárt se magában sem másoknak. Magyarul önkontrollt kell, hogy szabj neki, hogy megállja a helyét egyedül is.
Jó értem. Segítenem kell neki abban, hogy fékezni tudja magát? De hát van, hogy még én sem tudom. De meg próbálom.Csak egy bökkenő van ezzel. Most hogy legyek Paty mellet? Hogy férkőzzek a közelébe ha most meg két „ tanulóm” is van. És az egyik nem nagyon szimpatikus és megsúgom, hogy az Melinda.
-          Harry! –hallottam Paty hangját mire feleszméltem gondolkodásomból.
-          Igen? – mosolyogtam rá mire elmosolyodott ő is.
Patrícia szemszöge:
Jaj, ebből mi lesz. Most hogy itt van Melinda tuti, hogy rá fog mászni Harry-re, mert, hogy miért ne tenné, hiszen Harry dögös és rossz. Ezt a két kombinációt drágalátos boszorkányom mindig is szerette. Már nem is érdekel a megbízásom mi szerint figyelnem kell Harry-t, hiszen most is figyelem pont a pálya másik végéből. Éppen köszönök el Matt-től mert már megy haza, de én úgy gondoltam, hogy maradok még és megnézem, hogyan tanítja Harry Melindát
.Próbálok közelebb férkőzni hozzájuk feltűnés nélkül, de amikor egyre közelebb érek, valami történik, amit nem kellet volna látnom. Legalább is szerintem, mert még az is jobb, ha nem tudok róla. Harry és Melinda éppen csókolóztak az egyik akadály pálya közepén. nem akartam magamra vonni a figyelmüket ezért inkább szép csendben elosontam és a kijárat felé vettem az irányt.
Rose szemszöge:
Paty ügyesen nem vett bele a számításaiba ezért el is felejtette, hogy én már nem vagyok a szeme előtt. Mikor láttam, hogy kimegy a térről Louis akkor gondoltam, hogy ideje segíteni Paty-nak mert így már szabad a pálya. Mikor láttam, hogy Paty közelít Harry-ékhez gondoltam magamban, hogy most nagy koppanás lesz, de kivártam a végét.Nagyon fájt össze törve látni a legjobb barátnőmet. mert amikor meg látta a smaci hadjáratukat annak a boszorkánynak láttam az arcán az elkeseredést még akkor is, ha nem akarta kimutatni.Meg vártam, míg elmegy Paty és arra gondoltam, hogy megmutatom Harry-.nek milyen, amikor fáj az ember szíve. Mikor abba hagyták a csókukat Melinda azt mondta
-          Ezt máskor is meg kell ismételnünk.
-          Szerintem is – na, erre nem számítottam Harry –től de nem baj most majd meg látja, mit kap, ha szórakozik a legjobb barátnőmmel.Melinda távozott. na, végre mert itt az idő, hogy a tervemet valóra váltsam. Gyorsan magamra öltöttem Paty külsejét és kiléptem a bokor mögül. Mikor meglátott Harry nagyot nézett. Meglepődött és szerintem azt is tudta, hogy mindent láttam.
 -          Paty te meg mit keresel itt? - kérdezte
Harry szemszöge:
Ez nagy hiba volt. Nagyobb, mint amit elkövethettem volna. Legalább is számomra. De ezt muszáj voltam meg tenni a siker érdekében, hogy hamarabb lekoppinthassam magamról ezt a csajt. és, ezt remélem Paty nem fog tudomást szerezni erről, mert azt soha az életben nem bocsájtanám meg magamnak.Hálát adtam istennek hogy végre elment. Így a gondolataimba meredhettem pontosabban Paty-be feledkezhetek. Egyszer csak motoszkálást hallottam az egyik bokorból és hirtelen felbukkant Paty? Mit keres itt és vajon láthatta az iménti csókunkat. Remélem nem. Közelebb jött és mélyen a szemembe nézett.
-          Hogy tehetted? – kérdezte könnyes szemekkel. Jaj, ne csak ezt ne.
-          Micsodát – kérdeztem, mert igazából ez a ki-kire bukik dolog még nincsen nagyon napvilágra hozva. De ahogy látom nagyon meg bántotta.
-          Nem játssz a lányok szívével, ha a végén összetöröd, mert nem neked, hanem másnak fog fájni. nagyon – mondta és pofon vágott. Ezt megérdemeltem. Elment. És itt hagyott a fájdalom tengerében, amiből csak ő tudott megmenteni.

2014. január 25., szombat

8. fejezet

Rose szemszöge:
Amikor éppen mondani akartam valamit egyszer csak....megszólalt.
-         - Te csak nem kémkedsz? – na mindenre számítottam csak erre nem.
-         - Ezt honnan veszed? – ez felesleges kérdés volt, mert hallja a gondolataimat és így egy kicsit könnyű.
-         Kérlek… - mondta miközben jót röhögött a zavaromon.
-         - Én csak a barátnőm miatt vagyok itt  - mentettem a még menthetőt.
-         - Hát rendben, ha nem mondod el, akkor nem mondod el – megnyugodtam- elég gondolnod rá – rá mosolygott és komolyan megijedtem. Hirtelen felállt és odasétált barátjához és Kelly-hez.
Harry szemszöge:
Louis elment beszélni Rose-sal én meg figyeltem valahol őket valamikor meg Paty-t. Kelly egész ügyes és gyorsan tanul és egészen még időben is végzünk. Egyszer csak megütötte az orromat valami illat/szag. De nem kellemes.Egyszer csak egy sikoltást hallottam mire mindenki velem együtt oda kapta a fejét.Egy lány állt a bejáratnál és egyenesen felém futott.És mit akarhat, azt nem tudom.      
--   Harry – nyávogta és a nyakamba ugrott. Hűha, nem tudom, hogy ki ez és mit akar, de jobban teszi, ha leszáll rólam.
-         Öhm te ki vagy? – kérdeztem
-         - Az nem lényeg csak az, hogy itt vagyok, és hogy te is itt vagy – mondta, mint egy őrült habár nem gondolom túlzásnak szerintem, ha tényleg őrültnek gondolom.
-         - De a neved meg tudhatnám, ha csak így rám ugrasz? – kérdeztem, de egyszer csak megláttam, hogy Paty közelít a titokzatos lány mögött.
Partrícia szeszöge:
Ezt nem hiszem el ő meg mi a bánatot keres itt?És még is hogy a fenébe, került ide, hogy engedték ide be? És miért ölelgeti Harry-t?Nem gondolkodtam egy percet sem csak elindultam feléjük.Matt kiabált utánam hogy hova megyek, de mintha nem is hallottam volna csak mente előre, és amikor majdnem oda értem Harry kiszúrt a banya válla fölött és értetlenséget láttam a szemében.
-         - Te meg mit keresel itt? – kérdeztem normális hangon Melindát. Mikor megfordult egy kicsit meglepődött, de mosolygott és végül a nyakamba ugrott és szorosan megölelt, aminek és persze nem örültem.
-          - Szóval azért vagyok itt, mert én is angyal vagyok és tudom, hogy te is az vagy – mondta és közben megakadt a levegő bennem. Hogy lehet pont ő egy angyal, amikor inkább a megtestesült ördögre hasonlít. Harry-n is láttam, hogy nem örül ennek csak azt nem tudtam, hogy miért, de ez most a leginkább nem érdekelt csak az, hogy ez hogy történhetett.
-         - És mikor történt és hogyan? – kérdeztem és próbáltam a leg barátságosabb hangomat elő venni.
-         Igazából csak tegnap óta vagyok angyal és egész egyszerűen csak aludtam és borzasztó migrénre ébredtem. Gyorsan lefutottam a konyhába, de le sem értem és térdre borultam és éreztem, hogy valami mintha nőne a hátamból, de valami iszonyatos volt. Nagyon fáj. Amikor elmúlt a fájdalom felálltam és a tükör elé álltam és láttam, hogy szárnyaim nőttel és majd nem ott ájultam el. Nem hittem a szememnek.És az még hab a tortán volt, hogy fekete szárnyaim nőttek és akkor még jobban megijedtem aztán hirtelen valaki bejött a fürdőbe, hogy menjek vele, mert ő tud segíteni.És most itt vagyok. – fejezte be a meséjét, amin elgondolkoztam. Először nem értettem, hogy miért fájt neki ennyire az átalakulás, de az is más, ha fekete angyalnak születsz, mert az azt jelenti, hogy gonosznak születtél, és hogy ez meg is marad.
-         - És miért ölelgettél az előbb.
 -         - Én tudom – mondtam.
-          -         - És elárulod? – kérdezte Harry.
-         Mert az a törvény hogy sötét angyal csak egy fekete angyallal tud igazán kiegyensúlyozódva maradni.
-         Miért hívtad fekete angyalnak? – kérdezte Harry. Komolyan neki senki sem mondta el a szabályokat?
-         Mert aki az átalakulásakor már fekete szárnyakkal születi, abban eleve benne van egy bizonyos sötétség, ami nem rossz, de nem is jó. És most igazából azért vagy itt Melinda, hogy segítséget kérj Harry-től és nem, azért hogy mások segítsenek neked ugye? – kérdeztem
-         - Igen ez így van, szükségem van a segítségre, de csak te tudsz segíteni Harry – mondta neki Melinda és hozzá fordult.

2014. január 18., szombat

7. fejezet

Harry szemszöge:
-          Kelly szeretném bemutatni neked a legjobb barátomat, Louis-t – mondtam Kelly-nek akik kezet fogott Lou val.

-          - Nagyon örülök, hogy megismerhetlek – mondta Lou Kellyinek. Úgy gondoltam, hogy bemutatom a legjobb barátomat, aki egyben gondolatolvasó is így miután beszélgettek kicsit elkezdtem tanítani Kelly-t egy kicsit. Ma szabad téri nap van, ami azt jelenti, hogy mindenki kint lesz a hatalmas téren, ami a központ mögött van. Így nekem is könnyebb lesz megkeresni Paty-t. De nem látom, őt talán később jön.
-          - Mi van, haver a csajod nem akar meg jelenni ma? – kérdezte tőlem Matt, aki fogalmam sincs, hogy került ide, de rendesen megijesztett.
-          - Hé haver ne hozd rám a szívbajt ha lehet. És Paty nem a csajom, de te hogy kerülsz ide egyedül?
-          - Paty úgy döntött, hogy késni fog egy kicsit úgy tűnik.

 Patrícia szemszöge:
          - Gyere már Rose így is késésben vagyunk – mondtam a barátnőmnek, aki éppen mélyről jövő szeretettel szitkozódott, hogy miért kellett magas sarkúba jönnie.
          - Megyek, megyek csak ez a hülye, cipő – hiába nem lehet mit tenni. Éppen a tér bejáratánál voltunk mikor Rose megbotlott és elesett.
                  - Júj Rose jól vagy?- kérdeztem miközben segítettem neki felállni.
         - Persze csak máskor szólj rám, hogy ne ilyen cipőbe jöjjek.
 Mit mondjak ilyen cipőben én is elesnék :)
Rose szemszöge:
Hát ez egy kicsit ciki volt, de megúsztam. Nyitódott a kapu és mi már bent is voltunk a téren. Hatalmas nagy volt és nagyon szép és nem is hasonlított egy küzdő/akadály pályához.Hirtelen a csodálkozásomból Paty lökött ki pontosabban rángatott.
         - Rose nézd! Ott van Harry! – mondta mire én abba az irányba fordítottam a fejem amerre Paty mutatott. Hm jó pasi. Bár ezt tudtam, amiket mesélt Paty. És mellette állt még egy fiú, aki szintén nagyon helyes volt. Bár ha jól látom és én mindig jól látom ő nem angyal.
-          - Szia Paty megkérdezhetem, hogy hol jártál már rég megy az edzés – mondta egy fiú Paty-nek.
-          - Rose hagy mutassam be az újoncomat Matt-et – ah, szóval Matt. Nem tűnik zavaros gyereknek. Túl jutottunk az ismerkedésen és azon is hogy én alakváltó vagyok ami Matt-nek nagyon bejött. Többször kérte, hogy változzak át valamivé és én boldogan teljesítettem, amit kért.
Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon, amitől egy kicsit megugrottam. Meg fordultam és egy kék szemű sráccal találtam szembe magam.
         - Szia, Louis vagyok Louis Tomlinson – mondta egy tök aranyos mosollyal körítve mire mosolyognom kellett. 
          - Szia, én Emily Rose, de csak Rose-nak szólítanak – mondtam.
         - Rendben Rose és mit keresel erre fele? – kérdezte és leült mellém.
          - Ezt hogy érted?
          - Csak úgy hogy nem vagy angyal, és hogy nem sokszor van ilyen, hogy egy tréningre bejönnek emberek – mondta
          - Alakváltó vagyok – mondtam mire mosolygott.
         - Tudom
          - Honnan?
      - Gondolatolvasó vagyok – mondta a semmibe merülve mintha nem is nekem mondaná.
-          - Nem válaszoltál a kérdésemre – mondta a szemembe nézve.
-          - Egy barátnőmet kísértem el – mondtam, de a titkolózásnak itt nincs, helye hiszem gondolat olvasó így simán tudja hogy akit elkísértem Paty.
-          - Patríciát?
-          - Igen. Te, pedig ha jól sejtem Mr.Styles-t kísérted.
-          - Pontosan. De most hogy így eljöttem még örülök is. Végre nem csak angyal társaságban vagyok – mondta és mosolygott. Csak mosolygott és mosolygott mintha tudta volna, hogy én azt szeretném, hogy mosolyogjon. De hülye, vagyok, hiszen tudja is. Amikor éppen mondani akartam valamit egyszer csak....

2014. január 17., péntek

6. fejezet

Másnap reggel

Patricia szemszöge:


Nem tudok aludni. Már megint. És nem tudom az okát. Csak gondolkodom. Harry-n. Azokon a vadító szemein. Hiába próbálom magam azon az elhatározáson tartani, hogy ő rossz hogy ő sötét angyal én mégis érzem azt a melegséget, azt a tisztaságot, amikor rágondolok, amit én sem tudok, elképzeli. Nem értek semmit. Talán…nem is tudom. Szerelmes vagyok? Talán. Ránézek az órámra és meglepődötten nézem, hogy reggel 6 van és én nem aludtam semmit.Gondoltam, ha már nem tudok aludni legalább hasznosan, töltsem el az időt, úgyhogy elmegyek futni. Rose még aludt, amikor elindultam így hagytam neki egy üzenetet, hogy ne aggódjon elmentem és nem sokára jövök. Letettem a cetlit a szekrénye szélére és már indultam is.

Harry szemszöge:

Nem tudok aludni. Álmatlanság gyötör, ami nem hagy nyugodni. Jár az agyam. Patricián. Annyira más, mint a többiek. De jó értelemben.Ki mondom, kerek-perec  nem tudom, hogy hogyan érzek. És nekem ez is új, hogy érzek ehhez is hozzá kell szoknom.Azt hiszem, ezt hívják első látásra szerelemnek.Nem tudom mit kéne tennem, bár ha jobban meggondolom. Miért is kéne bármit csinálnom? Hiszen ő egy jó angyal én meg „rossz” legfeljebb szánalmat és meg vetést érez irántam se többet se kevesebbet.Bár nem lenne rossz közelebbről megismerni. Édes istenem ez a kettősség annyira érződik bennem az hogy nem tudom hogy mit csináljak. Na, jó ma mennem kell a központba Kelly-hez akkor úgyis találkozom Paty-vel.

Futás közben

Patricia szemszöge:
A futásban azt szeretem, hogy kiüríthetem a fejem és a fölösleges gondok és gondolatok egyaránt elszállnak. De csak addig, míg nem gondolsz megint rá.L.A.-ben nincs túlsok park, vagyis pontosítok, a mi környékünkön egy sincsen, úgyhogy csak futok a házak előtt a fülhallgatóm társaságában.Csak most kell fel a nap, ami azt jelenti, hogy gyönyörű napkeltével kezdhetem a napot.Már éppen azon voltam, hogy visszafordulok és haza megyek mikor meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja.Mikor megfordultam nem várt meg lepetés ért. És meglepetésen szörnyű csapást értek.
 Melinda Simon. Az a lány, aki pokollá tette az életemet. Aki mindent elrontott egyetlen szóval.És akire a mai napig is úgy emlékszem, mint sötét gimis éveim legrondább korszaka.
-          - Paty de rég nem láttalak. Hol bujkáltál drágám!- kérdezte akkora mosollyal, hogy azt joker is meg irigyelné.Szorosan megölelt mintha barátok lennénk, amik természetesen nem vagyunk, mert ő is tudja. hogy még mindig haragszom rá.
-          - Én nem bujkáltam csak elvonultam egy kicsit – mosolyogtam vagy próbáltam, hogy csak a látszatát keltsem annak, hogy tökre érdekel, amit mond, és hogy kíváncsi vagyok.Melinda természetesen nem tudja, hogy angyal vagyok, így nem tudja ,hogy én most őrző ként vagyok itt és nem csupán szórakozásból.

A futás után:
Valahogy túléltem és most itthon ülök és tv-zek Rose-al.
          - És milyen volt a futás?
          - Találkoztam az egyik gimis társammal.
          - Az tök jó – mondta, de csak azért mert még nem tud semmit Melindáról.
          - Annyira nem jó. De most ne beszéljünk erről jó? Csak abban reménykedek, hogy nem kell találkoznom vele többet – mondta mire Rose beleegyezően bólogatott.
          - Mikor kell indulnod? – kérdezi
          - Nem sokára és azt reméltem, hogy velem jössz, hogy segíts
          Én? Miért? – kérdezte mire felhúztam őt a kanapéról.
          - Azért hogy a kis újoncot lássanak egy alakváltót élő egyenesben meg azért hogy ne legyek egyedül.
          - Hiszen nem lennél egyedül ott lesz Harry nem?
          - Harry idegennek számít nekem, mert nem tudok róla semmit és egyenlőre, csak meg kell figyelnem őt.
- Hm, úgy beszélsz róla, mint valami kísérleti alanyról
- Mert számomra az is – mondtam, de ezután, a kijelentés után egy kicsit rosszul éreztem magam, de nem akartam elmondani senkinek, hogy mit érzek, csak ha már biztos vagyok a dolgomban.Már éppen indultam volna a táskámért mikor Rose megfogta a karomat.
          - Veled megyek oké? De csak azért, hogy meg nézem ezt a Harry-t – mondta és már át is léptünk az ajtón….