- És szerinted én félek tőled?- kérdeztem mire rám szegezte
tekintetét és nagyon gondolkodóba esett.
- - Ezt mond meg te….
-
- Szerintem…….nem
vagy egy rémes alak – mondtam mosolyogva – jesszusom, miért mosolygok folyton,
ha rá nézek?
-
- Ezt örömmel hallom – mondta és elkezdett
előre sétálni.
Elindultunk
kifelé, és mikor kiléptünk volna a kapun
azzal kellett szembesülnünk, hogy zárva van a kapu.
-
Ezt nem hiszem el – mondtam
-
Mi a baj? – kérdezte majd rá mutattam a kapura.
-
Csak ne bezártak minket? – kérdezte perverz
mosollyal az arcán. Csak erre vágytam, hogy Harry így nézzen rám.(Remélem, érződik
a szarkazmus).
-
De nagyon úgy tűnik mondtam – éppen eszembe
jutott valami.
-
Héé fedetlen téren vagyunk, nem repülhetünk ki? –
kérdeztem
-
- Szerintem, nem mert az egész teret védőburok
fedi, ami a hívatlan vendégektől óvja a7z egész központot. Úgyhogy itt
ragadtunk estére.
-
- Ne néz, így mert most verlek meg, de annyira
hogy soha többé nem fogod ezt a mosolyodat bevetni senkinél.
-
Most nagyon megijedtem, de komolyan tökre
reszketek – mondta meg játszva magát aztán mosolygott.
-
- Igazából nem is baj hogy vagyunk zárva
legalább meg tudjuk beszélni a dolgokat.
-
- Végül is.
–mondtam és leültem a földre, mert nem volt semmi pad a közelben vissza
meg már nem akartam menni.
-
- Kezd te – mondtam neki mire leült mellém és
bele kezdett mondókájába.
-
Na hol kezdjem?
-
Talán ahol kezdődik a történet. Miért vagy még mindig
itt?
-
Ezt hogy érted?
-
Úgyhogy miért küzdesz ennyire azért, hogy jóban
legyél velem? – kérdeztem
-
Rossz kérdést teszel fel – mondta és szembe fordult
velem
-
-
Miért milyen kérdést kéne fel tennem?
-
- Mondjuk azt, hogy szeretsz engem? - mondta mire meg akadt a levegő a torkomon.
-
Szeretsz engem? – meg fogadtam a tanácsát és rá
kérdeztem arra, amit már igazából is meg akartam kérdezni.
-
Csak így rá kérdezel? – kérdezte mire elröhögtem
magam.
-
Most már komolyan döntsd el hogy mit akarsz
hallani – mondtam még mindig röhögve.
-
Eldöntöttem hidd el – mondta és mélyen a
szemembe nézett.
-
Szeretlek – erre az egy szóra nagyot dobbant a
szívem és egyre közeledett felé. És megcsókolt. Olyan szenvedéllyel, hogyha
állnék a lábam is bele remegne. Felemelt és megpörgetett a levegőben majd letett
a földre és mosolygott, mint a vadalma.
-
Mióta megláttalak meg akartam ezt tenni. –
mondta
-
És akkor sokat kellett várnod?
-
Nagyon – mondta mosolyogva és megint megcsókolt.Meg fogtuk egymás kezét és kezdtünk kőrbe, kőrbe sétálni.
Nem beszélgettünk, mert az is elég volt amikor a másik szemébe nézünk.
Rá néztem a telefonomra és már hajnali 4 múlt, ami azt
jelenti, hogy valaki már nem sokára jönni fog mert 6-kor szoktak kezdődni az
edzések. Nem aludtam semmit csak néztem a mellettem szuszogó fiút.
- - Úgy senki nem tud aludni, ha közben, bámulják –mondta
rekettes hangján és rám mosolygott.
- - Hm bár ha jól belegondolok nem is akarok aludni –
mondta és már fel is ugrott és ajkait az enyémhez nyomta és kezeit a derekamra
csúsztatta.
- - Mennünk kéne már biztos nyitva a kapu – mondta és
elkezdtem a kijárat felé lépkedni mikor hátulról megfogta a kezem és vissza
húzott magához.
-
- Én nem akarok menni – durcizott
-
Pedig menni kell mielőtt meg látnak minket itt,
mert még a végén azt hiszik, hogy betörtünk. Gyere, menjünk – mondtam és
elkezdtem húzni őt a kapuig.Ki mentünk a kapun és meg fogtuk egymás kezét.
-
- Én most haza megyek, mert szerintem Rose már
halálra aggódja magát.
-
- Rendben én is haza megyek, de előtte szeretném
elkérni a számod – mondta. Számot cseréltünk és elindultunk haza.