2014. július 29., kedd

17. fejezet

Azok akik olvassák a blogomat azoknak szeretnék üzenni!
Nem tudom mennyire tetszett ez a történet de abba fogom hagyni mert most nincs ehhez ötletem.De lehetséges hogy kezdek egy másikat amellett ami most is van.
http://harold-vampire-styles.blogspot.hu/ : ez van most és lehet hogy kezdek újat ami szintén Harry-s. Meg van az ötlet csak azt nem tudom hogy meg mutassam e nektek. Ha valaki hozzászól ehhez a kiíráshoz ki teszem az újnak a kezdő részét.

2014. március 24., hétfő

16.fejezet

Patrícia szemszöge:
Most már végkép nem értettem semmit. Harry és George rokonok? És láthatólag nem bírják egymást.
 - Hogy érted hogy haza térni? És hogy unokatestvérek vagytok ...azért volt olyan különös érzésem mintha ismernélek. - annyi kérdésem volt és kevés idő de gondoltam hogyha más itt vagyunk legfeljebb nekem jár a magyarázat.
-Van amit nem mond el neked Harry? Oh hiszen ő abból nőtt fel hogy hazudott lopott csal nem csoda hogy a sötét angyalokhoz tartozol...... - mondta George megvető gúnnyal az arcán mire tekintetemet Harry-re vezettem kinek testéből  szinte érződött a düh hogy mindjárt robban így nem is gondolkozva a mellkasára tettem a kezem és mélyen a szemébe néztem.Abban a pillanatban szintem mindent ki tudtam olvasni a tekintetéből elvágyódást,szabadságot amit hirtelen át váltott fogsággá mit váltott a kétségbe esés a harag a düh és végül.....nyugalom.Mély zöld szemeiben rá leltem a nyugalomra mely szerintem az egész szobát behintette.És ő is ellazult és kedvesen egy mosollyal ajándékozott de mikor fel fogta hogy még mindig itt van a "betolakodó" így szinte maga mögé tolt de olyan gyöngéden hogy nem tudtam rá haragudni bár tudta hogy hogyha harca kerül a sor megtudom védeni magam.
 -Igen nincs késő haza térni ..csak kár hogy neked nem ez az otthonod - mondta Harry.
 -De bratyó hiszen majdnem minden angyalnak Los Angeles ad menedéket és ez te is ugyan olyan jól tudod mint én.  -olyan nyugodtsággal mondta el ezt a mondatot George hogy szinte vártam hogy Harry mikor fog neki rontani.A feszültséget  szinte tapintani lehetett.
-Csak te nem igazán vagy angyal ugye bár....öcsi...-kezdte el Harry mire egy kis hatás szünet következett és George megszólalt.
-Lefogadom kedves,..Patrícia hogy nem tudod milyen családból származik Harry és hogy milyen család sarja vagy te Paty,ha hívhatlak így..-nem kérdés volt hanem inkább költői mondat.
 -De..a szüleim be adtak egy árva házba...-modtam mire George fel nevetett.
-Azokra a szülő pótlókra gondolsz? mert valóban nagyszerű előadást nyújtottak de az igazságot mind e máig homály fedi számodra - nem hittem a fülemnek egyszerűen nem tudtam hogy mit reagáljak erre az egész szituációra.Egy olyan életben éltem eddig amit igazából nem is értettem de most itt van egy személy aki fel nyithatja a szemem de mielőtt folyathatta volna Harry semmivel sem törődve George felé indult.
 - Senki sem kérte hogy ide gyere és komolyan nem értem hogy miért avatkozol folyton bele az életembe hol ott semmi közöd hozzá - kiabálta Harry George arcába(szó szerint) és már meg ijedtem hogy meg üti.
De nem tudtam semmit sem csinálni mivel ezt nekik kell megbeszélni."Semmi baj csak néha ez a hólyag nagyon fel tud idegesíteni"hallottam a fejemben amit vagy annak tudhattam be hogy nagyon fáradt vagyok vagy csak simán kezdek meg hülyülni.Hát egyik sem talált mert megint hallottam egy hangot de most másét:"Én sem bírom őket ezért el szoktam taposni."Na jó ezek ketten tudat alatt beszélgetnek egymással?És én hallom őket?Hát ez kész.Ennél még az lenne tutibb ha tudnék szárnyakat növeszteni és ki repülni ebből a szobából a friss levegőre mert úgy érzem hogy meg fulladok.Várjunk csak...hiszen el tudok repülni....:).Hirtelen fogtam magam és mivel mind  ketten az ablakom előtt álltak csak simán félre löktem őket azzal az "úgysemkellekehhezabeszélgetéshez" arccal és kinyitottam az ablakomat.
- Paty - szólt Harry mire meg fordultam.
 -Tessék?
 - Ne menj el - mondta szinte fájt ahogy ki mondja ez a 3 szót.
 - Most nem kellek ehhez a beszélgetéshez inkább ki szellőztetem egy kicsit a fejem ti meg beszéljétek meg a dolgokat - mondtam neki és adtam az arcára egy cuppanós puszit mire rám mosolygott és azt hittem hogy ott halok meg. Annyira SZERETEM!Intettem egyet George-nak majd fogtam magam és kiugrottam a 8!-ik emeletről.Élveztem ahogy át járja a testem a hideg szél ami most nagyon kellemesen fel frissített.Szárnyaim villám gyorsan csapódtak ki és már az ég boltról figyeltem a végtelen ember áradatot az alattam lévő L.A.-ben.Remélem mire vissza megyek csillapodni fognak a kedélyek.Amiket George mondott nem hagynak nyugodni....hogy lehet az hogy akik azt mondák hogy a szüleim azok nem azok..meg hogy haza érni?Micsoda?Na nem baj ha vissza értem alaposan kikérdezem a jó madarakat.Mondjuk ez a telepatikus beszéd nem rossz,Csak azt nem értem hogy hogyan lehetséges...de ennyi legyen a bajunk egész hátra lévő életünkben.
Fél óra múlva:
Éppen szálltam volna be az ablakon...ha lett volna ablak.Ki törött ablak szilánkok minden hol és a holmijaim szanaszét.Mi a franc történt itt?Az az érzésem hogy nem nagyon jutottak dűlőre......ajjaj.

2014. február 10., hétfő

15. fejezet



Louis szemszöge:
Jól látta Harry tényleg Rose miatt vagyok már napok óta. Nagyon tetszik nekem, de nem tudom, hogy én tetszem e neki.

-         Jól látod, tényleg miatta vagyok elszontyolodva

-         De miért?

-         Mert tetszik nekem, de nem tudom, hogy én bejövök e neki és tiszta depiben vagyok – mondtam mikor Harry elkezdett röhögni.

-         Még ki is nevetsz?

-         Nem csak hallanod kellett volna magadat, mint egy tini lány, aki nem tudja, hogy mit vegyen fel az első randin.


-         Nem vagy vicces tudod nekem ez nagyon fontos éppen annyira, mint neked Paty

-         Ha így állunk, akkor viszont gyorsan lépned kell..

-         Tudom, tudom – mondtam majd ki mentem az ajtón.

Harry szemszöge:

Úgy gondoltam, hogy 7 óra van, és hogy én elindulok. Fel vettem egy fekete cső nacit és egy szintén fekete pólót.

Patrícia szemszöge:

Éppen készültem fel menni a telefonomért és felhívni Harry-t. Amikor benyitottam a szobámba Harry láttam éppen nézelődni.

-         Nem bírtad ki nélkülem?

-         Nem nagyon – mondta és átszelte a szobámat és már csókolt is. Nagyon jól esett, hogy itt van mellettem.

-         Én mindig itt leszek melletted – mintha a fejembe látna.

-         Nem látok a fejedbe – na ezzel most leleplezte magát.

-         Micsoda?- mosolyogtam rá.

-         Csak megérzés – annyira ismerős volt ez a „megérzés”dolog.

-         Holnap lesz az utolsó nap – mondta és körbe fonta kezeit derekamon.

-         Tudom és izgulok is hogy lehet, hogy nem jól tanítottam Matt-et és lehet, hogy nem fog át menni a vizsgán.

-         Még te izgulsz? Akkor én mit csináljak. Hisz Kelly még kicsi is lehet hogy én rontok el valamit.

-         Akkor már csak reménykedhetünk, hogy nem szúrtunk el semmit – mondtam és rá mosolyogtam mire Megint megcsókolt.

-         Figyelj Paty visszajött…..hopp bocsi – mondta Rose és már ment is volna ki.

-         Várj ki jött vissza? – mire meg kérdeztem már egy göndör hajzuhatagot láttam, aminek a tulajdonosa nem más volt, mint George.

-         Látom rosszkor jöttem….várjunk, csak Harry?

-         George?

-         Ti ismeritek egymást?Ige nagyon is jól mivel ő az unokaöcsém – mondta Harry. Undorral?

-         Akkor az volt az a szag, amit éreztem. Hogy kerülsz ide?

-         Csak erre jártam és gondoltam benézek, hiszen sosincs késő haza térni nem igaz Harry?

2014. február 9., vasárnap

Megfigyelés ( 14.fejezet)

Nem fontos különösebben ez a bejegyzés csak szeretném felhívni a figyelmeteket az én kis kutatásomra:
Ismeritek a The Vamps-et? Ha igen akkor biztos ismeritek Brad Simpson-t az énekesüket:

És még ott van a One Direction göndör szívtiprója Harry Styles:

És végül ismeritek az Union J-t? Az egyik énekesét pontosabban George Shelley-t:

Láttok valami egységeset? Nem ?Akkor hadd világosítsalak fel:Mindhármuknak a vezeték nevéénél kell keresni valamit.Hogy mit? Az S betűket :) Nem véletlen hisz ezek a betűk a Super Sexy rövidítése és ami szintén fontos hogy mindhármuk Angliai és George és Harry története az X faktor alatt még talán hasonlít is.

2014. február 8., szombat

14.fejezet

Éppen visszaért a CD-vel
-          Ez mi volt?
-          Fogalmam sincs. – Gyorsan felfutottunk és mikor kinyitottam az ajtóm nagyon csodálkoztam.
-          Te meg mit keresel itt? – kérdeztem az ablakkal szarakodó, fiúval, aki rögtön meg fordult mikor meghallott.
-          Én mondtam, hogy megfoglak, látogatni nem?
-          De de nem gondoltam, hogy már ma. Ettől függetlenül örülök neked, de miért az ablakon jöttél be és honnan tudtad, hogy ez az én szobám?
-          Az első kérdésre a válasz az, hogy mert ehhez volt kedvem a másodikra pedig szintén a megérzés a helyes válasz.
-          Ahha Akkor hadd mutassam be neked a legjobb barátnőmet, Emily Rose-t.
-          Emily nagyon szép neved van – mondta George és kézcsókod adott barátnőmnek mire elvörösödött arccal próbált más fele nézni.

-          Köszönöm – hogy hogy nem mondta neki hogy „Hívja Rose-nak”?
Harry szemszöge:
Egész nap csak Paty-n jár az eszem és már alig várom, hogy végre 8 óra legyen. Ettől a sok jótól függetlenül a napokban éreztem valami rosszat már Melindán kívül, amit még sosem éreztem és nem hadd nyugodni ez az egész.Ideje kikérdeznem Louis-t, mert mostanában nagyon csendes és ez nekem nem tetszik. Kérem vissza a sipítozó haveromat!
-          Louis feljönnél, kérlek – kiabáltam le neki.
-          Nem megyek bi bi bii-na ez már a régi Louis
-          - Légysziiiiiii
-          Na jó egy perc – mondta és már hallottam is hogy fut fel az emeleten majd be ront a szobámba és ráugrik az ágyamra.
-          Szétnyomsz tesó – mondtam neki mire leszállt rólam.
-          Mit szeretnél?
-          Meg tudni, hogy miért vagy ilyen durci napok óta csak nem Rose miatt?
-          Erről te meg honnan tudsz?
-          Még te mondtad, hogy jó csaj meg láttam, hogy beszéltetek az edzésen.

13.fejezet

Patrícia szemszöge:
Éppen hazafelé tartottam mikor valaki nekem jött. Szépen el is tanyáztunk mind ketten. Mindketten felálltunk majd el kezdett sajnálkozni.
-          - Jaj kérlek, bocsáss meg – mondta és a szemembe nézett.
-          Semmi baj én nem figyeltem oda – mondtam
-          Egyéb ként engem George-nak hívnak George Shelley – mutatkozott be majd kezet fogtunk.

-          Patrícia Sparks örülök, hogy beléd ütköztem – mosolyogtam rá. Valahonnan olyan ismerős volt az arca:
-          Ez most hülye, kérdés lesz, de nem találkoztunk mi már valahol? –kérdeztem meg tőle.
-          Én szerintem emlékeznék, ha találkoztam volna egy ilyen szépséggel – na, tessék nekem is egy bájgúnárba kellett bele futnom. De mégsem hadd nyugodni az a tény, hogy én őt valahonnan ismerem.
-          Most komolyan kérdezem. Valahonnan olyan ismerős vagy nekem
-          Most hogy így mondod te is nekem, de nem nagyon emlékszem találkozásra. Talán egy álom lehetett? – amikor ezt ki mondta rá néztem egy ilyen”már megint kezded?” arccal, de ő nem nagyin vágta le hogy mi van.
-          Nem most komolyan mondom. Végül is az angyalok tudnak tudat alatt kommunikálni, de csak nagyin ritkán – mi van? Honnan tudja, hogy én angyal vagyok?És, most akkor ő is az?
-          Ne nézz így rám hozod a frászt
-          Még hogy én hozom rád a frászt, amikor csak beléd botlok az utcán és azt mondod, hogy angyal vagy meg azt, hogy én is az vagyok?
-          Miért nem igaz?
-          De igaz, de te ezt honnan tudod?
-          Megérzés.
-          Hát akkor örülök, hogy meg ismerhetlek. De téged még nem is láttalak a központba.
-          Mibe?
-          Te nem is tudod, hogy mi az a központ? Hisz minden angyal ott szokott lenni.
-          Én egy szóval sem mondtam, hogy én angyal vagyok – na ez meg lepett.
-          Miért mi vagy?
-          Én egy hibrid vagyok. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ilyenek is léteznek.
-          És elmeséled, hogy végül is mi is vagy? – kérdeztem tőle majd mikor leesett, hogy az utca közepén vagyunk elindultunk az én házam felé és közben elmondta, hogy az édesanyja angyal volt, de mikor megismerkedett az apjával elkezdett rossz irányba terelődni, ami abból következett, hogy az apja vámpír volt. Amikor ezt meghallottam rögtön eszembe jutott az első kérdés.
-          És mi történt a szüleiddel?
-          Anyám meghalt mikor megszülettem apám pedig mindig mellettem volt és segített nekem. Nagyon sokat köszönhetek neki, mert ha ő nem segít, át bizonyos korszakaimon lehet, hogy már nem is élnék.
-          Hogyhogy? Bocsi nem akarlak ki faggatni hisz csak most ismertelek meg.
-          Semmi baj, ha már elkezdem, elmesélem. Szóval, amikor betöltöttem 18-at, mert most ugyebár 21 vagyok…
-          Ezt honnan tudod?
-          Azt hogy hány éves vagyok? Sehonnan csak tippelek. Nekem még nehezebb megmondani az életévemet, mint nektek, mert én félig vámpír is vagyok azok meg még lassabban öregednek testileg, mint az angyalok úgyhogy…
-          Értem.
-          Amikor betöltöttem a 18-at azon a napon kezdtek el kinőni a szárnyaim. Tudtam, hogy el fog jönni ez a nap, mert apám elmesélte, hogy bármikor kinőhetnek, de még így is megijedtem, mert nem készültem fel rá.
-          Erre nem lehet fel készülni.
-          Tudod, hogy mi volt a legfurcsább?
-          Micsoda?
-          Hogy annak ellenére, hogy anyám végül sötét angyal lett és mégis fehér szárnyakat kaptam.
-          Ez tényleg érdekes? – mondtam mikor már oda is értünk a házhoz.
-          Hát George nagyon örülök, hogy megismertelek.
-          Én is Patrícia, de majd máskor te mesélsz magadról oké?
-          Máskor? Honnan gondolod, hogy lesz máskor? Ha? – kérdeztem tőle játékosan
-          Én nem gondolom, én tudom
-          Ooo biztos ez is az egyik erőd mi?
-          Lehet, ezt nem tudom, de én már tudom, hogy te itt laksz, úgyhogy készülj fel rá, hogy rendszeresen látogatni foglak.
-          Már alig várom – mondtam jó hangosan.
-          Vicces vagy tudod? – kérdezte majd röhögött.
-          Igen tudom, na szia – mondta és kinyitottam az ajtót. Egy nagyon ideges szempárral találtam szembe magam.
-          Te meg hol a francba, voltál. Hívtalak vagy százszor de nem vetted fel.
-          Azért mert bezártak minket a központba és nem volt térerő – reflexszerűen rá néztem az órára, ami reggel 8-at mutatott.
-          Zártak?
-          Igen Harry és én ott ragadtunk estére – miközben ezeket kimondtam visszaemlékeztem az estére. Istenem, de jól csókol az a fiú….
-          Paty – szólt rám Rose álmélkodásomból.
-          Mi történt köztetek az este, Hmm? – kérdezte és húzogatta a szemöldökét, amin nevetnem kellett.
-          Nem történt semmi csak…
-          Csak?
-          Csók. Sok csók meg telefonszám cserélés….
-          ÁÁÁÁ ezt nem hiszem el végre összejöttetek.
-          Nem tudok semmit csak azt, hogy nagy szeretem őt. De most nem ezen, járt az agyam.
-          Min agyalsz?- kérdezte és leült mellém a konyha asztalra.
-          George-on.
-          Még egy fiú? Komoly?
-          Nem nem. Vele ma reggel találkoztam és ki derült, hogy ő is angyal, de ő egy hibrid angyal mert félig angyal és félig vámpír.
-          Hú az durva. És hogy találkoztatok. Egymásba ütköztünk mikor jöttem hazafelé. Nagyon ismerős volt nekem ezért meg kérdeztem, hogy találkoztunk e már de nem emlékezett ilyesmire viszont azt mondta hogy lehet hogy álmunkba már találkoztunk mert az angyalok tudnak tudat alatt kommunikálni. Te ezt tudtad?
-          Én nem, de ez nekem hirtelen túl sok infó. Gyere együnk egy kis fagyit nézzünk tv-t, ha van kedved hozzá.
-          Persze menjünk – mondtam és már bent is ültünk a nappaliban egy-egy vödör fagyival és valami romantikus filmet néztünk mikor jelzett a telefonom hogy üzenetem jött:

Szia, szerelmem csak annyit szeretnék kérdezni, hogy ma este, átugorhatok e hozzátok?
                                                                                                                Hxx
Rögtön visszaírtam neki.
Gyere nyugodta 8 felé várlak
                                                                                                   Px
-          Csak nem Harry?
-          De igen. Keresünk egy normális filmet?
-          Mindjárt jövök, hozok egy fantasztikus filmet.

2014. január 30., csütörtök

12. fejezet

-          És szerinted én félek tőled?- kérdeztem mire rám szegezte tekintetét és nagyon gondolkodóba esett.
-          - Ezt mond meg te….
 Patrícia szemszöge:
-           - Szerintem…….nem vagy egy rémes alak – mondtam mosolyogva – jesszusom, miért mosolygok folyton, ha rá nézek?

-           -  Ezt örömmel hallom – mondta és elkezdett előre sétálni.
Elindultunk kifelé,  és mikor kiléptünk volna a kapun azzal kellett szembesülnünk, hogy zárva van a kapu.
-          Ezt nem hiszem el – mondtam
-          Mi a baj? – kérdezte majd rá mutattam a kapura.
-          Csak ne bezártak minket? – kérdezte perverz mosollyal az arcán. Csak erre vágytam, hogy Harry így nézzen rám.(Remélem, érződik a szarkazmus).
-          De nagyon úgy tűnik mondtam – éppen eszembe jutott valami.
-          Héé fedetlen téren vagyunk, nem repülhetünk ki? – kérdeztem
-          - Szerintem, nem mert az egész teret védőburok fedi, ami a hívatlan vendégektől óvja a7z egész központot. Úgyhogy itt ragadtunk estére.
-          - Ne néz, így mert most verlek meg, de annyira hogy soha többé nem fogod ezt a mosolyodat bevetni senkinél.
-          Most nagyon megijedtem, de komolyan tökre reszketek – mondta meg játszva magát aztán mosolygott.
-          - Igazából nem is baj hogy vagyunk zárva legalább meg tudjuk beszélni a dolgokat.
-          - Végül is.  –mondtam és leültem a földre, mert nem volt semmi pad a közelben vissza meg már nem akartam menni.
-          - Kezd te – mondtam neki mire leült mellém és bele kezdett mondókájába. 
-          Na hol kezdjem?
-          Talán ahol kezdődik a történet. Miért vagy még mindig itt?
-          Ezt hogy érted?
-          Úgyhogy miért küzdesz ennyire azért, hogy jóban legyél velem? – kérdeztem
-          Rossz kérdést teszel fel – mondta és szembe fordult velem
-           -          Miért milyen kérdést kéne fel tennem?
-          - Mondjuk azt, hogy szeretsz engem?  - mondta mire meg akadt a levegő a torkomon.
-          Szeretsz engem? – meg fogadtam a tanácsát és rá kérdeztem arra, amit már igazából is meg akartam kérdezni.
-          Csak így rá kérdezel? – kérdezte mire elröhögtem magam.
-          Most már komolyan döntsd el hogy mit akarsz hallani – mondtam még mindig röhögve.
-          Eldöntöttem hidd el – mondta és mélyen a szemembe nézett.
-          Szeretlek – erre az egy szóra nagyot dobbant a szívem és egyre közeledett felé. És megcsókolt. Olyan szenvedéllyel, hogyha állnék a lábam is bele remegne. Felemelt és megpörgetett a levegőben majd letett a földre és mosolygott, mint a vadalma.
-          Mióta megláttalak meg akartam ezt tenni. – mondta
-          És akkor sokat kellett várnod?
-          Nagyon – mondta mosolyogva és megint megcsókolt.Meg fogtuk egymás kezét és kezdtünk kőrbe, kőrbe sétálni. Nem beszélgettünk, mert az is elég volt amikor a másik szemébe nézünk.
Rá néztem a telefonomra és már hajnali 4 múlt, ami azt jelenti, hogy valaki már nem sokára jönni fog mert 6-kor szoktak kezdődni az edzések. Nem aludtam semmit csak néztem a mellettem szuszogó fiút.
-          -  Úgy senki nem tud aludni, ha közben, bámulják –mondta rekettes hangján és rám mosolygott.
-         -   Hm bár ha jól belegondolok nem is akarok aludni – mondta és már fel is ugrott és ajkait az enyémhez nyomta és kezeit a derekamra csúsztatta.
-         -   Mennünk kéne már biztos nyitva a kapu – mondta és elkezdtem a kijárat felé lépkedni mikor hátulról megfogta a kezem és vissza húzott magához.
-          - Én nem akarok menni – durcizott
-          Pedig menni kell mielőtt meg látnak minket itt, mert még a végén azt hiszik, hogy betörtünk. Gyere, menjünk – mondtam és elkezdtem húzni őt a kapuig.Ki mentünk a kapun és meg fogtuk egymás kezét.
-          - Én most haza megyek, mert szerintem Rose már halálra aggódja magát. 
-          - Rendben én is haza megyek, de előtte szeretném elkérni a számod – mondta. Számot cseréltünk és elindultunk haza.

2014. január 29., szerda

11. fejezet

Patrícia szemszöge:
(…….)

-          Öhm szia, beszélhetnénk – kérdezte Harry egy kicsit mintha megbántódott lenne.
-          Figyelj, azt el kell mondanom, hogy a tegnapi az nem én voltam…Rose mindig be kavar – igazából nem nagyon zavart, hogy ilyen letörtnek látom, mert engem is szét tőrt..vagyis Rose-t de ez majdnem ugyanaz.
-          Mi? Ez komoly? – kérdezte
Harry szemszöge:
-           Mi? Ez most komoly? – kérdeztem. Az hogy lehetett. Akkor annyira megijedtem, hogy elveszítem őt most meg kiderül, hogy ott sem volt.
-          - De ettől függetlenül láttam mindent tegnap és nem érdekel, hogy kire hajtasz rá csak hadd engem békén – ne ne csak ezt nem mondtad volna, mert én, szeretlek téged. Persze ezt nem mondtam neki, mert az a férfi egóm útjába állt volna.
-          - De….
-           - Nem nincs, de komolyan mondom, hogy nem érdekel, tőlem le is fekhetsz azzal a boszorkánnyal csak ne halljak felőletek
-          - Mi? Féltékeny vagy?- na, most bújik ki a szög a zsákból.
Nagyon nézett majd semmit mondó hanggal megszólalt.
-          Higgy, amit hinni szeretnél, de ne hidd, hogy engem érdekelni fogja, és egyébként eleve ki nem állhatom azt a ……-ot. És, ha most meg bocsájtasz, szeretnék tanítani – mondta semmilyen feldúltságra utaló nézéssel vagy hanggal.
-          Nem nem bocsájtok meg – mondtam neki a szemébe nézve és láthatólag nem erre a válaszra számított.
-          Harry mit akarsz még nem elég, hogy összetörtél? – mondta és már elcsuklott a hangja és végül elszaladt. Mégis csak jól sejtettem én.
Patrícia szemszöge:
Megtört. Az álca amit magamra vettem megtört. Mert ő azt is összetörte. Hallottam, ahogy utánam kiabál , és szinte fut utánam.
-          Paty kérlek, állj meg – mondta és könnyed mozdulattal maga felé fordított.
-           - Komolyan mit akarsz még – sírtam és a könnycseppek égették az arcomat, amiket Harry letörölt és mosolyogva a szemembe nézett.
-          - Azt akarom, hogy hallgass meg és ne fuss el – mondta a szemembe.
-           - Mit szólnál, ha este át mennék hozzátok? – ezt nem gondolta komolyan.
-          - Nem vagyok biztos benne hogy ez jó ötlet – mielőtt befejezhettem volna Harry közelebb hajolt és a fülembe szinte belebúgta.
-           - Szerintem jó ötlet – na, nekem itt volt végem. Még a legdepisebb pillanatomban, amit ő okozott ilyet tud csinálni. És az a legdurvább hogy belemegyek.Miután elköszöntem Matt-től elindultam hazafelé mikor Harry előttem termett.
-          BÚÚ – mondta, de nem hangosan, épp úgyhogy tényleg megijedjek.
-          Jesszusom, a szívbajt hozod rám – mondtam, de azért mosolyogtam
-          - Az nem volt a tervemben, de még az is megtörténhet – mondta sejtelmesen.
-          Te bolond vagy
-          De jó értelemben ugye? – kérdezte
-          - Még meglátjuk – mondtam mosolyogva
-          Na induljunk,mert bezárnak minket
-           -Hm az nem lenne ellenemre
-          Higgadj le tigris különben még valami meg gondolatlant merészelek mondani
-          Mint például?
-          Példáuul..nem jöhetsz velem – mondtam mire teljesen elfehéredett és teljesen komolyan vette. A szemei kb. a duplájára nőttek, amin jót nevettem.
-          Te tényleg bolond vagy…jó értelemben – mondtam mosolyogva mire teljesen elém állt és a szemembe nézett.
-          - Ne bízd, el magad tudod, én vagyok a gonosz rossz angyal, akitől mindenki retteg – mondta hevesen hadonászva mire hirtelen kinyíltak a szárnyai és elkezdett ugrálni.
-          És szerinted én félek tőled?- kérdeztem mire rám szegezte tekintetét és nagyon gondolkodóba esett.
-          - Ezt mond meg te….

10. fejezet

Melinda szemszöge:

Hm. Most mit mondjak, a szárny színe tényleg tükrözi azt a lényt, akin rajta van. Gonosz vagyok. És az a csók, amit váltottam Harry-vel az is csak azért volt hogy kétségek közt tartsam, mert tudom, hogy szerelmes Patriciába és hogy ez viszonzásra is lel, de addig is had szenvedjenek mind ketten.
Patrícia szemszöge:
Ülök, a szobámba nézem a falat és tömöm magamba a fagyit és gondolkodom. Igazából nem sírok nem érzek semmit. Most inkább egy semleges univerzumban lebegek. Nincs mit mondanom. Összetörtem. Nem lehet más szót helyettesíteni ebbe a pillanatba, de a következőbe sem. Hallottam mikor csapódik az ajtó és trappol fel valaki a lépcsőn és belépett a szobába Rose vagy mondjuk úgy hogy berontott.Gyorsan oda futott hozzám és szorosan megölelt. Aztán rám nézett.
-           Jól vagy? – kérdezte. De nem értettem, hogy ő szerinte miért lennék rosszul.
-          - Mi baj lenne?- kérdeztem
-          - Figyelj, tudom, hogy mi történt és lehet, hogy nem fogsz örülni annak, amit tettem, de meg kellett tennem miattad.
-           - Miről beszélsz Rose?
Mindent elmesélt és azt is hogy hogy Harry hogy reagált azokra amiket mondott neki Rose.
 Hogy mérges voltam e? Egyáltalán nem pontosabban már nem érdekelt az egész sztori és az sem hogyha végül össze jön Melindával Harry. Nem akarok egy olyan kapcsolatba keveredni, amiből nem vezet ki semmi jó.
Egyszóval: Lemondtam róla. Eléggé nehezen.Mikor már este 10-re járt az idő úgy gondoltam, hogy lefekszem, mert még holnap is be kell mennem a központba és nem szabad ki merültnek lennem, ha minden erőmmel ellent akarok állni Harry-nek pontosabban azokhoz az érzelmeknek, amik vele fűznek össze.
Korán reggel:
5 óra? Nem sokat aludtam mit ne mondjak. De nem is zavar leszeretném, tudni ezt a napot aztán egy ideig szabim, lesz hála az égnek.Ki keltem az ágyból és elindultam a fürdőbe, vagyis csak szerettem volna, de megláttam a szemem sarkából egy kis cetlit, ami az asztalomon hevert. Rose írásával.
Paty!
Elmentem futni nem sokára jövök, ha nem találkoznánk, akkor sok sikert kívánok a napodhoz. Légy erős.
Oké. Szerintem nem fogunk találkozni. Elindultam a fürdőbe és elintéztem magam, ami annyit takar, hogy megcsináltam a hajam és bele néztem a tükörbe, de sminket nem raktam fel.Mikor kész voltam vissza mentem felöltözni, ami egy egyszerű szett volt:
Központban:
A letargia lecsapott rám mikor beléptem a nagy terembe ahol Matt már várt rám. Egyébként ahhoz képest, hogy kis zöldfülűként, kezdett egész jól belerázódott a dolgokba.
Már javában edzettünk Matt-el, vagyis ő edzett én meg mondtam, hogy mit csináljon mikor valaki hátulról megérintette a vállamat….

2014. január 27., hétfő

9. fejezet

Harry szemszöge:
Nem értem az egész rendszert, ami szerint élünk. Túlságosan bonyolult vagy lehet, hogy csak nekem? Mindig is nehéz felfogású ember/lény voltam. És most itt van ez a lány. Melinda, aki a segítségemet kéri. Talán segítenem kéne neki. Várjunk, csak még azt sem tudom, hogy miben kéne segítenem.
-           És miben is kéne segítenem neked? – kérdeztem tőle.
-          Na, jó ez egy kicsit ciki – mondta és segélykérően nézett Paty-ra.

-          Te úgy tudsz segíteni ha…hogy, mondjam, szépen segíted őt abban, hogy biztonságban legyen, és hogy ne tegyen kárt se magában sem másoknak. Magyarul önkontrollt kell, hogy szabj neki, hogy megállja a helyét egyedül is.
Jó értem. Segítenem kell neki abban, hogy fékezni tudja magát? De hát van, hogy még én sem tudom. De meg próbálom.Csak egy bökkenő van ezzel. Most hogy legyek Paty mellet? Hogy férkőzzek a közelébe ha most meg két „ tanulóm” is van. És az egyik nem nagyon szimpatikus és megsúgom, hogy az Melinda.
-          Harry! –hallottam Paty hangját mire feleszméltem gondolkodásomból.
-          Igen? – mosolyogtam rá mire elmosolyodott ő is.
Patrícia szemszöge:
Jaj, ebből mi lesz. Most hogy itt van Melinda tuti, hogy rá fog mászni Harry-re, mert, hogy miért ne tenné, hiszen Harry dögös és rossz. Ezt a két kombinációt drágalátos boszorkányom mindig is szerette. Már nem is érdekel a megbízásom mi szerint figyelnem kell Harry-t, hiszen most is figyelem pont a pálya másik végéből. Éppen köszönök el Matt-től mert már megy haza, de én úgy gondoltam, hogy maradok még és megnézem, hogyan tanítja Harry Melindát
.Próbálok közelebb férkőzni hozzájuk feltűnés nélkül, de amikor egyre közelebb érek, valami történik, amit nem kellet volna látnom. Legalább is szerintem, mert még az is jobb, ha nem tudok róla. Harry és Melinda éppen csókolóztak az egyik akadály pálya közepén. nem akartam magamra vonni a figyelmüket ezért inkább szép csendben elosontam és a kijárat felé vettem az irányt.
Rose szemszöge:
Paty ügyesen nem vett bele a számításaiba ezért el is felejtette, hogy én már nem vagyok a szeme előtt. Mikor láttam, hogy kimegy a térről Louis akkor gondoltam, hogy ideje segíteni Paty-nak mert így már szabad a pálya. Mikor láttam, hogy Paty közelít Harry-ékhez gondoltam magamban, hogy most nagy koppanás lesz, de kivártam a végét.Nagyon fájt össze törve látni a legjobb barátnőmet. mert amikor meg látta a smaci hadjáratukat annak a boszorkánynak láttam az arcán az elkeseredést még akkor is, ha nem akarta kimutatni.Meg vártam, míg elmegy Paty és arra gondoltam, hogy megmutatom Harry-.nek milyen, amikor fáj az ember szíve. Mikor abba hagyták a csókukat Melinda azt mondta
-          Ezt máskor is meg kell ismételnünk.
-          Szerintem is – na, erre nem számítottam Harry –től de nem baj most majd meg látja, mit kap, ha szórakozik a legjobb barátnőmmel.Melinda távozott. na, végre mert itt az idő, hogy a tervemet valóra váltsam. Gyorsan magamra öltöttem Paty külsejét és kiléptem a bokor mögül. Mikor meglátott Harry nagyot nézett. Meglepődött és szerintem azt is tudta, hogy mindent láttam.
 -          Paty te meg mit keresel itt? - kérdezte
Harry szemszöge:
Ez nagy hiba volt. Nagyobb, mint amit elkövethettem volna. Legalább is számomra. De ezt muszáj voltam meg tenni a siker érdekében, hogy hamarabb lekoppinthassam magamról ezt a csajt. és, ezt remélem Paty nem fog tudomást szerezni erről, mert azt soha az életben nem bocsájtanám meg magamnak.Hálát adtam istennek hogy végre elment. Így a gondolataimba meredhettem pontosabban Paty-be feledkezhetek. Egyszer csak motoszkálást hallottam az egyik bokorból és hirtelen felbukkant Paty? Mit keres itt és vajon láthatta az iménti csókunkat. Remélem nem. Közelebb jött és mélyen a szemembe nézett.
-          Hogy tehetted? – kérdezte könnyes szemekkel. Jaj, ne csak ezt ne.
-          Micsodát – kérdeztem, mert igazából ez a ki-kire bukik dolog még nincsen nagyon napvilágra hozva. De ahogy látom nagyon meg bántotta.
-          Nem játssz a lányok szívével, ha a végén összetöröd, mert nem neked, hanem másnak fog fájni. nagyon – mondta és pofon vágott. Ezt megérdemeltem. Elment. És itt hagyott a fájdalom tengerében, amiből csak ő tudott megmenteni.

2014. január 25., szombat

8. fejezet

Rose szemszöge:
Amikor éppen mondani akartam valamit egyszer csak....megszólalt.
-         - Te csak nem kémkedsz? – na mindenre számítottam csak erre nem.
-         - Ezt honnan veszed? – ez felesleges kérdés volt, mert hallja a gondolataimat és így egy kicsit könnyű.
-         Kérlek… - mondta miközben jót röhögött a zavaromon.
-         - Én csak a barátnőm miatt vagyok itt  - mentettem a még menthetőt.
-         - Hát rendben, ha nem mondod el, akkor nem mondod el – megnyugodtam- elég gondolnod rá – rá mosolygott és komolyan megijedtem. Hirtelen felállt és odasétált barátjához és Kelly-hez.
Harry szemszöge:
Louis elment beszélni Rose-sal én meg figyeltem valahol őket valamikor meg Paty-t. Kelly egész ügyes és gyorsan tanul és egészen még időben is végzünk. Egyszer csak megütötte az orromat valami illat/szag. De nem kellemes.Egyszer csak egy sikoltást hallottam mire mindenki velem együtt oda kapta a fejét.Egy lány állt a bejáratnál és egyenesen felém futott.És mit akarhat, azt nem tudom.      
--   Harry – nyávogta és a nyakamba ugrott. Hűha, nem tudom, hogy ki ez és mit akar, de jobban teszi, ha leszáll rólam.
-         Öhm te ki vagy? – kérdeztem
-         - Az nem lényeg csak az, hogy itt vagyok, és hogy te is itt vagy – mondta, mint egy őrült habár nem gondolom túlzásnak szerintem, ha tényleg őrültnek gondolom.
-         - De a neved meg tudhatnám, ha csak így rám ugrasz? – kérdeztem, de egyszer csak megláttam, hogy Paty közelít a titokzatos lány mögött.
Partrícia szeszöge:
Ezt nem hiszem el ő meg mi a bánatot keres itt?És még is hogy a fenébe, került ide, hogy engedték ide be? És miért ölelgeti Harry-t?Nem gondolkodtam egy percet sem csak elindultam feléjük.Matt kiabált utánam hogy hova megyek, de mintha nem is hallottam volna csak mente előre, és amikor majdnem oda értem Harry kiszúrt a banya válla fölött és értetlenséget láttam a szemében.
-         - Te meg mit keresel itt? – kérdeztem normális hangon Melindát. Mikor megfordult egy kicsit meglepődött, de mosolygott és végül a nyakamba ugrott és szorosan megölelt, aminek és persze nem örültem.
-          - Szóval azért vagyok itt, mert én is angyal vagyok és tudom, hogy te is az vagy – mondta és közben megakadt a levegő bennem. Hogy lehet pont ő egy angyal, amikor inkább a megtestesült ördögre hasonlít. Harry-n is láttam, hogy nem örül ennek csak azt nem tudtam, hogy miért, de ez most a leginkább nem érdekelt csak az, hogy ez hogy történhetett.
-         - És mikor történt és hogyan? – kérdeztem és próbáltam a leg barátságosabb hangomat elő venni.
-         Igazából csak tegnap óta vagyok angyal és egész egyszerűen csak aludtam és borzasztó migrénre ébredtem. Gyorsan lefutottam a konyhába, de le sem értem és térdre borultam és éreztem, hogy valami mintha nőne a hátamból, de valami iszonyatos volt. Nagyon fáj. Amikor elmúlt a fájdalom felálltam és a tükör elé álltam és láttam, hogy szárnyaim nőttel és majd nem ott ájultam el. Nem hittem a szememnek.És az még hab a tortán volt, hogy fekete szárnyaim nőttek és akkor még jobban megijedtem aztán hirtelen valaki bejött a fürdőbe, hogy menjek vele, mert ő tud segíteni.És most itt vagyok. – fejezte be a meséjét, amin elgondolkoztam. Először nem értettem, hogy miért fájt neki ennyire az átalakulás, de az is más, ha fekete angyalnak születsz, mert az azt jelenti, hogy gonosznak születtél, és hogy ez meg is marad.
-         - És miért ölelgettél az előbb.
 -         - Én tudom – mondtam.
-          -         - És elárulod? – kérdezte Harry.
-         Mert az a törvény hogy sötét angyal csak egy fekete angyallal tud igazán kiegyensúlyozódva maradni.
-         Miért hívtad fekete angyalnak? – kérdezte Harry. Komolyan neki senki sem mondta el a szabályokat?
-         Mert aki az átalakulásakor már fekete szárnyakkal születi, abban eleve benne van egy bizonyos sötétség, ami nem rossz, de nem is jó. És most igazából azért vagy itt Melinda, hogy segítséget kérj Harry-től és nem, azért hogy mások segítsenek neked ugye? – kérdeztem
-         - Igen ez így van, szükségem van a segítségre, de csak te tudsz segíteni Harry – mondta neki Melinda és hozzá fordult.