2013. december 5., csütörtök

1. fejezet

Harry szemszöge:
-          - Gyerünk, Harry indulnunk kell – hallottam az emeletről Louis hangját. Gyorsan lefutottam és már indultunk is. Hogy hova? Találkozónk van e fentiekkel. Igen a fentiekkel, akik nem mások, mint a nagy főnök kis emberei. Nem mondtam volna?  Hát most mondhatnám, hogy nem minden napi fiú, mert tényleg nem vagyok az. Mert én egy földre szállt angyal vagyok, és nem viccelek. Végül is nem földre szállt, mert le küldtek és nem magamtól jöttem és annak a következménye, hogy leküldtek meg fosztottak egy nagyon fontos dologtok. A lelkemtől. És a fehér szárnyaimtól. Tudom, hogy nagyon giccs, de ez van, nekem fekete szárnyam van, ami nagyon nem is zavar. Louis a legjobb barátom, aki a jövőbe lát és mindent tud előre. Most pedig meg hívtak minket egy „Angyal bálra” ami nem is jó elnevezés, mert minden mágikus lény elmehet. Nagyon nincs kedvem hozzá, de mivel én egy olyan személy vagyok, akinek muszáj elmennie legalábbis ez volt a meghívóba írva. Felvettem egy zakót és már indultam is. Mivel Los Angeles-ben élünk ezért a szárnyamat nem használhatom, ezért van egy másik feljáró. Minden varázslény házába raknak, egy úgy mond átjárót a „Fény”-hez.
-          - Na és meddig maradunk? – kérdeztem barátom mikor megérkeztünk a buliba. Igazából nem szokott semmi mellbevágó történni ilyenkor csak egy csomó új angyalt avatna fel, akikhez ki választanak egy őrzőt, aki vigyáz rájuk. Emlékszem mikor még „jó” voltam mindig is arra vágytam, hogy valakit taníthassak, de ez már nem fog össze jönni a mostani státuszom miatt.Nem tudom, szerintem megvárhatnánk, a felavatást, aztán mehetünk – mondta miközben nagyon szemezgetett valakivel.
-          - Ó kivel szemezel annyira? – kérdeztem mire rám emelte a tekintetét.
-           - Senki csak nem is tudom, nem látom a jövőét – mondta mire csak mosolyogtam. Látszik Louis-on hogy tetszik neki a csaj, de az az elve hogy angyalokkal nem kezd ki. Az angyalok jövőét senki sem tudja, mert nekik igazából nincs jövőjük, mert már ott élnek. Nem tudjuk mikor halunk meg és azt, sem hogy hány évesek vagyunk csak azt, hogy egy ideig növünk aztán úgy maradunk. Elég vicces, de ezért kell nekünk ki használni az életet.
          
-És veled mi van? – kérdezte mire feleszméltem gondolkodásomból és hülyén, nézhettem rá, mert elröhögte magát.
-           Mi lenne? – kérdeztem
-          Csak az, hogy nem csajozol?
-           Nem most csak szeretnék hamar elindulni visszafelé, mert semmi kedvem most a jó pofizáshoz. – mondtam mire megszólalt egy mikrofon a színpad közepén mire mindenki oda emelte a tekintetét.                                                                                                                 - Mindenkit köszöntök eme szép estén, amin összegyűltünk – szólalt meg maga a megtestesült nyál tenger kisasszony, amitől majdnem elhánytam magam. Mint mondtam nincs lelkem, nincsenek érzéseim ez van.
-          Most következzen az, amire mindenki várt felavatjuk az új angyalainkat és kiválasztjuk az őrzőiket – folytatta.
-           Kérem, ifjainkat jöjjenek fel a színpadra és húzzanak ebből a gömbből egy lapot – mondta mire jöttek az újak. Hát mit ne mondjak rohadt sokan voltak. Úgy tűnik, egyre többen válnak angyallá, aminek van rossz és jó oldala.A jó hogy nagyon sok ember lesz biztonságban.,,na, itt a baj. Hogy miért? Mert az emberek a sötét angyaloktól vannak védve amilyen én is vagyok. Amíg nem akarom egy embernek sem elvenni a lelkét addig biztonságban vagyok.
             -    Szerinted lesz elég őrző az összes újhoz?- kérdezte tőlem Lou mire elmosolyodtam. Azt mondják hogyha nincs elég jó angyal, akkor a sötét angyalok közül kell választaniuk, de erre már vagy 100 éve nem volt szükség, úgyhogy mókás lesz, ha életbe lép ez a terv. A francba. Mindenkinek jutott őrző pedig azt hittem végre kaphatok egy esélyt, de hát a sors nem az én vizemre hajt, úgy tűnik. Kár.Már éppen indultunk mikor újra megszólalt Miss ömleng Kisasszony, aki mellett egy eléggé fiatal kis lány állt.
-          - Sajnálattal kell közölnöm, hogy ennek az ifjú újoncnak nem jutott őrző, viszont ha jól tudom, van itt a teremben egy nagyon kivételes ifjú úr, aki nem más, mint Mr. Styles. Tudjuk, hogy nem minden napi, de azt szeretnénk, ha te tanítanád őt. – mutatott, maga mellé ahol a kis lány állt. Végre egy esély, köszi fater.
-          - Ezer örömmel – mondtam és a kis lányra mosolyogtam.
-          - És hogy hívnak téged kicsi lány – kérdeztem mire elmosolyodott.
-          - Kelly – mondta
-          - Én Harry vagyok, örülök, hogy megismerhetlek – mondtam. Tudom, hogy én egy lelketlen senki vagyok, de nem vagyok tabló és nem akarom meg ijeszteni Kelly-t.
-           Most hogy így össze barátkoztatok azt szeretné mondani a tanács hogy nagyon vigyázz rá mert már ő a te felelősséged – mondta a nő nekem mire el mondtam egy „oké”t és oda fordultam Kelly-hez.
-          - Figyelj, kicsi lány most menj vissza a szobádba és aludj egy nagyot, mert holnap hosszú napunk lesz mondtam neki, mert láttam rajta hogy már fáradt.
-          - Rendben holnap találkozunk Harry, szia – mondta és elszaladt. Az újoncoknak van egy olyan kiváltságuk, hogy a központban van a szállásuk és a tréningjük idejéig ott is laknak.
Ez a nap is jól végződött, de én a holnapra leszek kíváncsi. Nagyon érdekel, mennyit tud Kelly, de nem is szeretném őt agyon dolgoztatni. Ezen agyaltam a ház tetején ülve.
-           


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése