Patrícia szemszöge:
Most már végkép nem értettem semmit. Harry és George rokonok? És láthatólag nem bírják egymást.
- Hogy érted hogy haza térni? És hogy unokatestvérek vagytok ...azért volt olyan különös érzésem mintha ismernélek. - annyi kérdésem volt és kevés idő de gondoltam hogyha más itt vagyunk legfeljebb nekem jár a magyarázat.
-Van amit nem mond el neked Harry? Oh hiszen ő abból nőtt fel hogy hazudott lopott csal nem csoda hogy a sötét angyalokhoz tartozol...... - mondta George megvető gúnnyal az arcán mire tekintetemet Harry-re vezettem kinek testéből szinte érződött a düh hogy mindjárt robban így nem is gondolkozva a mellkasára tettem a kezem és mélyen a szemébe néztem.Abban a pillanatban szintem mindent ki tudtam olvasni a tekintetéből elvágyódást,szabadságot amit hirtelen át váltott fogsággá mit váltott a kétségbe esés a harag a düh és végül.....nyugalom.Mély zöld szemeiben rá leltem a nyugalomra mely szerintem az egész szobát behintette.És ő is ellazult és kedvesen egy mosollyal ajándékozott de mikor fel fogta hogy még mindig itt van a "betolakodó" így szinte maga mögé tolt de olyan gyöngéden hogy nem tudtam rá haragudni bár tudta hogy hogyha harca kerül a sor megtudom védeni magam.
-Igen nincs késő haza térni ..csak kár hogy neked nem ez az otthonod - mondta Harry.
-De bratyó hiszen majdnem minden angyalnak Los Angeles ad menedéket és ez te is ugyan olyan jól tudod mint én. -olyan nyugodtsággal mondta el ezt a mondatot George hogy szinte vártam hogy Harry mikor fog neki rontani.A feszültséget szinte tapintani lehetett.
-Csak te nem igazán vagy angyal ugye bár....öcsi...-kezdte el Harry mire egy kis hatás szünet következett és George megszólalt.
-Lefogadom kedves,..Patrícia hogy nem tudod milyen családból származik Harry és hogy milyen család sarja vagy te Paty,ha hívhatlak így..-nem kérdés volt hanem inkább költői mondat.
-De..a szüleim be adtak egy árva házba...-modtam mire George fel nevetett.
-Azokra a szülő pótlókra gondolsz? mert valóban nagyszerű előadást nyújtottak de az igazságot mind e máig homály fedi számodra - nem hittem a fülemnek egyszerűen nem tudtam hogy mit reagáljak erre az egész szituációra.Egy olyan életben éltem eddig amit igazából nem is értettem de most itt van egy személy aki fel nyithatja a szemem de mielőtt folyathatta volna Harry semmivel sem törődve George felé indult.
- Senki sem kérte hogy ide gyere és komolyan nem értem hogy miért avatkozol folyton bele az életembe hol ott semmi közöd hozzá - kiabálta Harry George arcába(szó szerint) és már meg ijedtem hogy meg üti.
De nem tudtam semmit sem csinálni mivel ezt nekik kell megbeszélni."Semmi baj csak néha ez a hólyag nagyon fel tud idegesíteni"hallottam a fejemben amit vagy annak tudhattam be hogy nagyon fáradt vagyok vagy csak simán kezdek meg hülyülni.Hát egyik sem talált mert megint hallottam egy hangot de most másét:"Én sem bírom őket ezért el szoktam taposni."Na jó ezek ketten tudat alatt beszélgetnek egymással?És én hallom őket?Hát ez kész.Ennél még az lenne tutibb ha tudnék szárnyakat növeszteni és ki repülni ebből a szobából a friss levegőre mert úgy érzem hogy meg fulladok.Várjunk csak...hiszen el tudok repülni....:).Hirtelen fogtam magam és mivel mind ketten az ablakom előtt álltak csak simán félre löktem őket azzal az "úgysemkellekehhezabeszélgetéshez" arccal és kinyitottam az ablakomat.
- Paty - szólt Harry mire meg fordultam.
-Tessék?
- Ne menj el - mondta szinte fájt ahogy ki mondja ez a 3 szót.
- Most nem kellek ehhez a beszélgetéshez inkább ki szellőztetem egy kicsit a fejem ti meg beszéljétek meg a dolgokat - mondtam neki és adtam az arcára egy cuppanós puszit mire rám mosolygott és azt hittem hogy ott halok meg. Annyira SZERETEM!Intettem egyet George-nak majd fogtam magam és kiugrottam a 8!-ik emeletről.Élveztem ahogy át járja a testem a hideg szél ami most nagyon kellemesen fel frissített.Szárnyaim villám gyorsan csapódtak ki és már az ég boltról figyeltem a végtelen ember áradatot az alattam lévő L.A.-ben.Remélem mire vissza megyek csillapodni fognak a kedélyek.Amiket George mondott nem hagynak nyugodni....hogy lehet az hogy akik azt mondák hogy a szüleim azok nem azok..meg hogy haza érni?Micsoda?Na nem baj ha vissza értem alaposan kikérdezem a jó madarakat.Mondjuk ez a telepatikus beszéd nem rossz,Csak azt nem értem hogy hogyan lehetséges...de ennyi legyen a bajunk egész hátra lévő életünkben.
Fél óra múlva:
Éppen szálltam volna be az ablakon...ha lett volna ablak.Ki törött ablak szilánkok minden hol és a holmijaim szanaszét.Mi a franc történt itt?Az az érzésem hogy nem nagyon jutottak dűlőre......ajjaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése