Melinda szemszöge:
Hm. Most mit mondjak, a szárny színe tényleg tükrözi azt a
lényt, akin rajta van. Gonosz vagyok. És az a csók, amit váltottam Harry-vel az
is csak azért volt hogy kétségek közt tartsam, mert tudom, hogy szerelmes
Patriciába és hogy ez viszonzásra is lel, de addig is had szenvedjenek mind
ketten.
Patrícia szemszöge:
Ülök, a szobámba nézem a falat és tömöm magamba a fagyit és
gondolkodom. Igazából nem sírok nem érzek semmit. Most inkább egy semleges
univerzumban lebegek. Nincs mit mondanom. Összetörtem. Nem lehet más szót
helyettesíteni ebbe a pillanatba, de a következőbe sem. Hallottam mikor
csapódik az ajtó és trappol fel valaki a lépcsőn és belépett a szobába Rose
vagy mondjuk úgy hogy berontott.Gyorsan oda futott hozzám és szorosan megölelt. Aztán rám
nézett.
-
Jól vagy?
– kérdezte. De nem értettem, hogy ő szerinte miért lennék rosszul.
-
- Mi baj lenne?- kérdeztem
-
- Figyelj, tudom, hogy mi történt és lehet, hogy
nem fogsz örülni annak, amit tettem, de meg kellett tennem miattad.
-
- Miről
beszélsz Rose?
Mindent elmesélt és azt is hogy hogy Harry hogy reagált azokra amiket
mondott neki Rose.
Egyszóval:
Lemondtam róla. Eléggé nehezen.Mikor
már este 10-re járt az idő úgy gondoltam, hogy lefekszem, mert még holnap is be
kell mennem a központba és nem szabad ki merültnek lennem, ha minden erőmmel
ellent akarok állni Harry-nek pontosabban azokhoz az érzelmeknek, amik vele
fűznek össze.
Korán reggel:
5
óra? Nem sokat aludtam mit ne mondjak. De nem is zavar leszeretném, tudni ezt a
napot aztán egy ideig szabim, lesz hála az égnek.Ki keltem az ágyból és elindultam a fürdőbe, vagyis csak szerettem volna,
de megláttam a szemem sarkából egy kis cetlit, ami az asztalomon hevert. Rose írásával.
Paty!
Elmentem
futni nem sokára jövök, ha nem találkoznánk, akkor sok sikert kívánok a
napodhoz. Légy erős.
Oké.
Szerintem nem fogunk találkozni. Elindultam a fürdőbe és elintéztem magam, ami
annyit takar, hogy megcsináltam a hajam és bele néztem a tükörbe, de sminket
nem raktam fel.Mikor
kész voltam vissza mentem felöltözni, ami egy egyszerű szett volt:
Központban:
A
letargia lecsapott rám mikor beléptem a nagy terembe ahol Matt már várt rám.
Egyébként ahhoz képest, hogy kis zöldfülűként, kezdett egész jól belerázódott a
dolgokba.
Már
javában edzettünk Matt-el, vagyis ő edzett én meg mondtam, hogy mit csináljon
mikor valaki hátulról megérintette a vállamat….
jóó lett <3 :)
VálaszTörlés