2014. január 30., csütörtök

12. fejezet

-          És szerinted én félek tőled?- kérdeztem mire rám szegezte tekintetét és nagyon gondolkodóba esett.
-          - Ezt mond meg te….
 Patrícia szemszöge:
-           - Szerintem…….nem vagy egy rémes alak – mondtam mosolyogva – jesszusom, miért mosolygok folyton, ha rá nézek?

-           -  Ezt örömmel hallom – mondta és elkezdett előre sétálni.
Elindultunk kifelé,  és mikor kiléptünk volna a kapun azzal kellett szembesülnünk, hogy zárva van a kapu.
-          Ezt nem hiszem el – mondtam
-          Mi a baj? – kérdezte majd rá mutattam a kapura.
-          Csak ne bezártak minket? – kérdezte perverz mosollyal az arcán. Csak erre vágytam, hogy Harry így nézzen rám.(Remélem, érződik a szarkazmus).
-          De nagyon úgy tűnik mondtam – éppen eszembe jutott valami.
-          Héé fedetlen téren vagyunk, nem repülhetünk ki? – kérdeztem
-          - Szerintem, nem mert az egész teret védőburok fedi, ami a hívatlan vendégektől óvja a7z egész központot. Úgyhogy itt ragadtunk estére.
-          - Ne néz, így mert most verlek meg, de annyira hogy soha többé nem fogod ezt a mosolyodat bevetni senkinél.
-          Most nagyon megijedtem, de komolyan tökre reszketek – mondta meg játszva magát aztán mosolygott.
-          - Igazából nem is baj hogy vagyunk zárva legalább meg tudjuk beszélni a dolgokat.
-          - Végül is.  –mondtam és leültem a földre, mert nem volt semmi pad a közelben vissza meg már nem akartam menni.
-          - Kezd te – mondtam neki mire leült mellém és bele kezdett mondókájába. 
-          Na hol kezdjem?
-          Talán ahol kezdődik a történet. Miért vagy még mindig itt?
-          Ezt hogy érted?
-          Úgyhogy miért küzdesz ennyire azért, hogy jóban legyél velem? – kérdeztem
-          Rossz kérdést teszel fel – mondta és szembe fordult velem
-           -          Miért milyen kérdést kéne fel tennem?
-          - Mondjuk azt, hogy szeretsz engem?  - mondta mire meg akadt a levegő a torkomon.
-          Szeretsz engem? – meg fogadtam a tanácsát és rá kérdeztem arra, amit már igazából is meg akartam kérdezni.
-          Csak így rá kérdezel? – kérdezte mire elröhögtem magam.
-          Most már komolyan döntsd el hogy mit akarsz hallani – mondtam még mindig röhögve.
-          Eldöntöttem hidd el – mondta és mélyen a szemembe nézett.
-          Szeretlek – erre az egy szóra nagyot dobbant a szívem és egyre közeledett felé. És megcsókolt. Olyan szenvedéllyel, hogyha állnék a lábam is bele remegne. Felemelt és megpörgetett a levegőben majd letett a földre és mosolygott, mint a vadalma.
-          Mióta megláttalak meg akartam ezt tenni. – mondta
-          És akkor sokat kellett várnod?
-          Nagyon – mondta mosolyogva és megint megcsókolt.Meg fogtuk egymás kezét és kezdtünk kőrbe, kőrbe sétálni. Nem beszélgettünk, mert az is elég volt amikor a másik szemébe nézünk.
Rá néztem a telefonomra és már hajnali 4 múlt, ami azt jelenti, hogy valaki már nem sokára jönni fog mert 6-kor szoktak kezdődni az edzések. Nem aludtam semmit csak néztem a mellettem szuszogó fiút.
-          -  Úgy senki nem tud aludni, ha közben, bámulják –mondta rekettes hangján és rám mosolygott.
-         -   Hm bár ha jól belegondolok nem is akarok aludni – mondta és már fel is ugrott és ajkait az enyémhez nyomta és kezeit a derekamra csúsztatta.
-         -   Mennünk kéne már biztos nyitva a kapu – mondta és elkezdtem a kijárat felé lépkedni mikor hátulról megfogta a kezem és vissza húzott magához.
-          - Én nem akarok menni – durcizott
-          Pedig menni kell mielőtt meg látnak minket itt, mert még a végén azt hiszik, hogy betörtünk. Gyere, menjünk – mondtam és elkezdtem húzni őt a kapuig.Ki mentünk a kapun és meg fogtuk egymás kezét.
-          - Én most haza megyek, mert szerintem Rose már halálra aggódja magát. 
-          - Rendben én is haza megyek, de előtte szeretném elkérni a számod – mondta. Számot cseréltünk és elindultunk haza.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése